A videón Räuber és Django látható, a Baden-Württenberg tartománybeli Illsfelden, ahol többek között a magasugratásban is starthoz álltam mindkét lovammal. Ennek több nevezetessége is volt. Mindjárt az első, hogy huszonöt induló nevezett, ami puissanceban egy igen derekas létszámnak számít. A másik, hogy a második összevetés  két méteren volt (1.70-en kezdtünk, az első összevetés  1.90 volt), és ezt tizennégy lovas teljesítette sikerrel. Na, ezért már összetenné a kezét bármelyik versenyrendező a világon, de még nincs vége. A harmadik összevetés 2.15- ön volt, amit nyolc lovas teljesített hibátlanul. Sajnos itt, a pálya rossz talaja miatt lefújták a negyedik összevetést, így nyolcan osztoztunk az első helyen. A további nevezetessége már inkább személyes jellegű, hiszen a két métert a Räuberrel is megugrottam, de nem mentem tovább vele. Ennek a következő okai voltak. Hat héttel azelőtt került hozzám a ló, amikor is úgy be volt savanyodva, hogy már a pályára sem ment be, csak ágaskodott a bejáratnál. Szerencsémre "csak" a lovassal volt baja, ezért mindenféle igazolványokkal megoldható volt a dolog. Aki nem értené, ez azt jelenti, hogy már szinte minden lépésnél elkérte az igazolványt a lovastól, például ha nem volt "terepre menési igazolványod", akkor nem ment ki az udvarból sem. A ló "vízügyi igazolványt" addig még egyáltalán nem látott, de nekem volt ilyenem is, nem beszélve az "ágaskodásügyi" igazolványról, amiről sokan hitték előttem, hogy van nekik, de Räubi azt nem találta érvényesnek. Ez önmagában is elég ok volt már az idő előtti befejezéshez, azonban volt más is. Közvetlen a szám előtt lelépte a vasat a bal elejéről a bokszban. Ha nem indultam volna el vele, Gerd azt hitte volna, hogy besz..tam, ezért muszáj volt valamit tenni vele. Mivel rossz volt a patája, idegen kovács nem nyúlhatott hozzá (így voltunk megállapodva), ezért az hogy visszaütik a vasat, szóba sem jöhetett. Szereztem hát széles ragtapaszt, és vattába meg rongyba csomagoltam a patáját, majd ezt leragasztottam. Raktam rá pataharangot is, hogy ne legyen feltűnő. Két méternél már nagyon érzékenyen landolt, ki is tolta a dobozt, de nem esett le. Azonban, hogy képes volt rá, azt a szezon végén Prágában bebizonyította, hiszen megugrotta a 2.10-et is. Nos visszatérve a címben szereplő mondathoz, nyilvánvaló, hogy minden lovas csakis olyan  lovas lehet, amilyen ló van a segge alatt, ezt mutatta a Django is, hiszen vele nem volt nagy kunszt két méter fölött ugrani. Nagyon sok fiatal, lelkes, tehetséges lovas szaladgál szerte a világban, akik bármikor képesek hasonló, vagy éppen sokkal jobb teljesítményre is. Nekik azt üzenem, csak kitartás, amint látod, vak tyúk is talál szemet. Nekem se az apám adta a lehetőséget, hanem egyszer csak belecsöppentem. Tán igaz lehet, hogy ha valamit nagyon akar az ember, az előbb utóbb bekövetkezik. Mindenesetre higgyünk benne.....!