A ló igazi neve Galiba, a Sunyiló csak a becsületes neve volt, bár találkoztam olyan emberrel is, aki a startlista láttán el sem tudta képzelni milyen új lova lehet az Ákosnak. Muszáj volt néhányszor magyarázkodni, hogy tudniillik a Sunyi és a Galiba az egy és ugyanaz. Éppen előtte herélték ki mielőtt hozzánk került volna. Mindkét első lábán kint volt az ina, amit leblisztereztek ugyan, de ettől még jól látszott az elején a múltja. Hát ha most azt mondom, hogy egy iszonyatosan tetű ló volt, akkor az nem fedné a valóságot, mert annál jóval tetűbb volt. Az első hat hét hónapban csak kínlódtunk vele, hemperegtünk a csalánban Tomával együtt, mert mindig hanyatt verte magát. Rúgott és harapott is. A Gézáéknak el sem akartuk adni, illetve közöltük velük, hogy ez a ló, pont ekkora gyerekeket szeret reggelizni, mint amekkora az Ákos volt akkoriban. Úgy cirka százharminc centiméter lehetett, a kengyelszíjat pluszban még vagy kétszer át kellett húzni neki, hogy megfelelő kengyelt tudjunk állítani neki, de még így sem ért le a nyeregszárny alá a lába. Jellemzően, egyszer az esti etetésnél látom, hogy nem eszik rendesen. Mondom a Tomának, hogy nem eszik rendesen a Sunyiló, biztos valami baja van....! Azt mondja erre a Toma, "nincs annak semmi baja, csak lehet hogy húst evett délután, aztán most el van telve.....!" Na, szóval a Gézáék mégis megvették azzal a feltétellel, ha elvállalom a gyerek edzését is. Ez volt 1999-ben. A következő videó 2000-ben készült Bugacon.

Majd telt múlt az idő, Ákos lassan már maga is fel tudta szerelni a lovat, és Sunyi nemhogy nem ette meg, de hű társául szegődött. A következő videó 2004-ben készült Mosonmagyaróváron, a nagydíjban.

 2005-ben pedig kijutottak a Schaffhauseni ifjúsági Európa-bajnokságra. Na, de immár ez is történelem.....!