Azokat szeretném itt megnyugtatni, akiket kedvenc cukiságuk (értsd : lovuk), rendszeresen megtámad, harap rúg, kihegyez és a földbe döngöl. Jelentem nem kell aggódni, sok minden van az ember fia kezében ilyen esetekre. Az első dolog, ami erről eszembe jutott az volt, amit Domonkos főhadnagy, századparancsnok ajánlott rendszeresen "alattvalói" figyelmébe, ha azok panaszra mentek hozzá. "Fiam, ne hagyja, hogy a fejére szarjanak......!.....Van magának szája is....!" Ez egy nagyon bölcs mondás, tudniillik mindenki a maga karakterének megfelelően tudja értelmezni. Az egyik azért nyitja ki a száját, hogy megmondja a magáét, megvédje az igazát, a másik meg azért, hogy......... Szerintem az első verzió az igazi, de nem vagyunk egyformák, vannak akik úgy gondolják, hogy miután nem ártottak a lónak, annak sincs joga ártani nekik, s ezen egyetemes törvény mentén haladva próbálnak megoldást találni arra az esetre ha a lovuk bántalmazná őket. A következő tanácsom a megelőzés, hiszen ez csupán az ember erénye, hogy tudatosan képes megelőzni a bajt. Nagyon jó, és garantáltan száz százalékos hatékonyságú módszer a következő. Ne menj a ló közelébe....! Ez eddig mindig bevált, még senki sem panaszkodott rá. Az elfutás sem rossz, de ott számolni kell azzal, hogy a ló utolér, és bosszút áll rajtad, nem nevezném biztos módszernek. Tudok még egy jó módszert azoknak is, akik Jézus szavaira esküsznek. "Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel....!" Tartozik azonban hozzá némi kiegészítés is. Mielőtt visszadobnál  kenyérrel, vedd ki a mélyhűtőből, és az sem árt ha a behűtés előtt jól beáztatod....! Ja, és majd elfelejtettem, a fejére célozz, hogy meg ne sántuljon...!