Kering a köztudatban egy mondás, miszerint, "dobd át a szíved az akadály fölött, és a lovad utána ugrik". Vannak akik ezt Endrődy Ágostonnak, vagy éppen Némethy Bertalannak tulajdonítják. Megpróbáltam ennek utána járni, ám semmi hasonlót nem találtam, még a kortársaiktól sem. Ennek ellenére tegyük fel, hogy ha mégis közülük valakitől származott volna ez a mondás, nagy valószínűséggel mit értettek volna alatta. Először is megemlíteném a személyes tapasztalataimat ezzel kapcsolatban. Emlékezetem szerint, az első tíz tizenkét évemet lehetne úgynevezett "dobd át a szívedet" korszaknak nevezni, és mindjárt azt is meg kellene jegyeznem mellé, hogy ez volt az a korszakom amikor életemben a legtöbbet estem. Mondhatnám azt is, hogy ebben a korszakomban fordult elő legtöbbször, hogy a ló nem ugrott utána a szívemnek, ergo egyedül kellett abszolválnom a feladatot.  Éreztem, hogy nem jól van ez így, valami hiányzik, és elkezdtem gondolkodni, vajon mi kell még ahhoz, hogy a lovam utána ugorjon a szívemnek....? Rögtön az első gondolatom a bátorság volt. A bátor szívnek biztosan utána ugrik majd a lovam, de csalódnom kellett, csupán annyi változott, hogy még szebben repültem még messzebbre. Végül is ezt is jelentős haladásnak könyveltem el, de ugyebár a lovam még mindig nem vetette magát a szívem után, tehát a célomat még mindig nem értem el. Rájöttem, hogy nem elég a bátorság, hit is kell mellé, és ezen az úton folytattam a kísérletet, ami rögtön az első alkalommal sikeres volt, tudniillik azt HITTEM, hogy utána ugrik a ló a szívemnek....! Sajnos nem így történt, a végén megint csak egyedül maradtam, ezért tovább folytattam a kutatómunkát. Hosszas vizsgálódás, és számolással eltöltött éjszakák után rájöttem, hogy a dolognak van egy kulcseleme, s ha ez nincs meg akkor hiába minden erőfeszítés. Ez a kulcselem a távolság, tudniillik ha nem jó távolságról dobálom át az ugráson a szívemet, akkor még az elején csak csak átugrál utána a ló, de idő múltával megunja a szívatást, földhöz vágja a sapkádat, megtapossa és azt mondja : - Csináld magad....! Na, ez rendben is volt, de hogyan kell a távolságot csinálni....? Hát mivel nekem fogalmam sem volt, ezért megkérdeztem olyanokat, akik láttak már távolságot. Mind azt mondta, hogy idomítani, idomítani és ugrani sok kicsit. Nem hittem el ezért megkérdeztem olyanokat akik már többször is láttak távolságot, de ezek is csak ugyanezt mondták, ezért nekiláttam a feladatnak, idomítottam, idomítottam és ugrottam sok-sok kicsit sok-sok hónapon keresztül ahány lóval csak megtehettem. Aztán egyszer csak megláttam....!..... Legalábbis azt hittem, de nem az volt....! Gyakoroltam tovább, míg aztán egyszer valóban megláttam. Innentől kezdve akárhányszor átdobtam a szívemet az ugrás fölött, mindig utána ugrott. Nagyon örültem....! Egészen addig, amíg egyszer nagyobb ugrást tettem elé, mint amire képes volt a lovam. Amikor először átdobtam rajta a szívem, még utána ugrott és leütötte. Még másodszor is. Aztán harmadszorra az lett a felállás, hogy elől repült a szívem, mögötte én, a ló meg ott állt az ugrás előtt és éppen a sapkámat taposta mérgében. Ekkor rájöttem, hogy nem elég a távolságot látni, ismerni kell a lovamat is. Ezután nagyon sok idő telt el, sokat tanultam, kísérleteztem a szívemmel. Sok felfedezést tettem vele kapcsolatban. Például rájöttem arra is, hogy ha a seggedben dobog, lehetetlen átdobni a túloldalra, vagy ha mellbe rúg a ló, akkor éppen az az egészséges ha ott dobog, de mindenek előtt az vált világossá, hogy a lóval való munka nem azt jelenti, hogy dobd át a szívedet, és uszítsd utána a lovadat. Erről a saját tapasztalataim azt sugallják, hogy könnyelműség, nincs más a tarsolyodban, hogy megoldd a helyzetet. Vészhelyzetben egyszer jó megoldás lehet, az talán nem károsítja a lovat. De melyik az a hülye ló, amelyik minden pályán tizenkétszer utánaugrik a szívednek....? Maradjunk annyiban, hogy a ló nem hülye....! Nos, szóval ha mégis Endrődy Ágoston vagy Némethy Bertalan mondta volna ezt a mondást, akkor ez azt jelentené, hogy addig meg se próbáld átdobni a szíved az ugráson amíg el nem értél addig, hogy anélkül is megy az ugratás. Ha pedig mindenképpen izgalomra vágysz játsszál inkább a lottón, ott hamarabb lesz szerencséd. Amikor meg már elérted azt a pontot amikor dobálhatnád a szívedet, akkor  úgyis rájössz, hogy jobb az ha a helyén dobog.....!

Az első képen az látszik, milyen az amikor az ember közelről dobja át a szívét....A kép Kalocsán készült a nyolcvanas évek elején. A ló neve Gránát, neki dobálhattál bármit, mindennek utána ugrott....

A második képen az látszik, amikor messziről dobod át a szíved....Ez szintén a Gránát...

A harmadik képen az látszik, hogy te sem tudod merre repült a szíved, talán nem is az ugrás másik oldalán landolt.... Itt Fruska nevű lovammal keressük együtt a szívemet.

Itt szintén a Fruskával, aki nem volt oda a szív után ugrálásért, így például a vizesárkokat mindig egyedül kellett megoldanom....

Ezen a képen Nádcukor nevű telivér csődör látható aki csak és kizárólag a közös munkában hitt, szívek után soha nem volt hajlandó ugrálni, csakis akkor, ha a helyén volt a jockey szíve.

És végül Pompejjel Halason, szinte látszik amint röpül elől a szívem....