Németül "lockkkkeer".....!..... Ez volt a "Kedves Vezetőnk" legfontosabb jelszava, ami elmaradhatatlan kelléke volt az általa tartott feledhetetlen lovaglóóráknak, s ha elhangzott, hatása olyan volt mint egy varázsütés. A varázsütést akár veheted szó szerint is, mivel  akit ütnek, - legyen az épp a legvarázslatosabb ütés is - általában nem szokott ellazulni. Ráadásul ezt még fokozni is képes volt azzal, amikor azt is részletesen kifejtette, hogy az ülőizmok mely területére kell kihatnia a varázsigének, bár érdekes módon nekem erről mindig a börtönfürdőben leejtett szappan esete jutott eszembe, ahol meglehetős bátorságról kellett tanúbizonyságot tennie annak, aki utóvéd nélkül a tisztálkodó eszköz további használata mellett döntött. Az emberek azonban különbözőek, kire így, kire úgy hat a varázslat. Azonban, szerintem talán a Christoffra volt legnagyobb hatással a varázsige. Neki, a főnök már a felszállásnál megelőlegezte a bizalmat, így - bár még alig volt a kengyelben a lába - már úgy ellazult, hogy felszállni is alig bírt a lovára. Amikor pedig elkezdett ügetni, a főnök látta rajta, hogy lazának laza, de nem az igazi. Ezért megismételte a varázsigét még egyszer, valamivel hangosabban, kicsit jobban elnyújtva, kicsit több beleéléssel, és Christoffon szinte látszott, amint fokozatosan ivódik belé a varázslat, mint akit beoltottak "Seduxennel". A főnök azonban nem lett elégedettebb. Nem is annyira Christoffal lehetett baja, sokkal inkább saját magával, mert amikor a "sötét varázslatok kivédése" órán ezt a varázsigét tanulta, ennél nagyobb hatásfokkal tudta alkalmazni, bár a különbséget csupán ő maga látta. Tudni kell azt is, hogy az efféle varázsigék alkalmazásánál elég csak egy rossz hangsúly, és máris az ellenkező hatást érhetjük el. Nos, tehát a főnök, - kísérleti jelleggel - megismételte újra a bűbájt, ezúttal egy kicsit még hangosabban, hangsúlyosabban, a k-t középen jobban megnyomva, az e-t tovább nyújtva. Az addig a kinti fákon csodálkozó varjak delejes szemmel megigézve kezdtek el hullani a földre, a csurik már korábban megtették. Christoff már olyan laza volt mint a szárítókötél, de a kívánt eredményt még mindig nem tudta produkálni, mert útjában állt a Nagy Varázsló perfekcionizmusa, ami nem engedhetett meg magának a tökéletesnél alacsonyabb színvonalat. Bevallom őszintén, hogy mi is már azt hittük, hogy innen már nem vezet felfelé tovább az út, de nagyot tévedtünk. Tudniillik ekkor a főnökből hangosan, szinte már üvöltve feltört az a pszichológiai zsenialitás, ami csak nagyon kevesek sajátja, és éppen a megfelelő pillanatban elüvöltötte magát : - Lazáááán te idióta, nem hallod, hogy mit pofázok itt már vagy fél órája...?....Süket vagy, vagy hova a picsába figyelsz, kinek ugatok itt, a falaknak te barom....? .....Hogy lehet az ember ilyen seggfejekkel körülvéve.....?.....És a többi, és a többi......! Na, ekkor Christoff tökéletesen ellazult,  én pedig őszintén megsajnáltam a Kedves Vezetőt, hogy ilyen seggfejek között kell leélnie az életét.......