Svájcban nem ritka, hogy több istálló is található egy más mellett. Nálunk is van a szomszédban egy. A karámjainkat csak egy út választja el egymástól, ezért többször is tanúja voltam már amint a lovaikat "bekönyörgik" a karámból esténként. Csak a szemléltetés kedvéért, ez úgy néz ki körülbelül, hogy először a ló nevét kiabálva kérlelik az ominózus állatot, térjen meg kedves gazdájához. Ez természetesen süket fülekre talál, olyannyira hogy a lovak még csak a fülük botját sem mozdítják erre. Ekkor beiktatnak egy magasabb fokozatot, minek keretén belül elmondanak tíz "miatyánkot", és hét "hiszekegyet". A lovak azonban nem "hisznek", ebből kifolyólag nem is mozdulnak. A következő  lépés a magasabb harckészültségi fokozatba helyezés, melynek során a földre vetik magukat, és így kérik a mindenhatót az együttműködésre, azonban a lovak még a mindenható közreműködésével sem hajlandóak megmozdulni. Ekkor következik a speciális kálvária, ami csupán a nyolcadik stációig van kiépítve. A nyolcadik stáció tudvalevőleg arról szól, hogy Jézus szól a síró asszonyoknak, akik reményüket vesztve zokognak amiatt, hogy kedves lovuk le sem szarja őket. Ezt követően nem marad más hátra, mint csatárláncba állva téríteni meg a renitens jószágokat. Na, ekkor elindulnak engedelmesen feltartott farokkal, kecses ügetésben a kapu felé, majd ott megállnak újfent legelni. Amikor azonban az imádkozásban elfáradt asszonyok már éppen odaérnének, a lovak nagyokat fújtatva, elegáns vágtában távoznak ismét a karám másik végébe, és kezdődik minden elölről. Sajnos én nem rendelkezek ehhez hasonló erényekkel, az én imáimat a Jóisten még sosem hallgatta meg, ezért kénytelen vagyok egyszerűbb módon behívni a lovaimat. Ez úgy zajlik, hogy amint odaérek a karám bejáratához, megállapítom, hogy "a k..va életbe, a lovak már megint a világ végén legelnek". Első kétségbeesésemben fütyülök egy akkorát, hogy azt még Zürichben is meghallják. Erre minden ló vigyázzba vágja magát, felkapják a fejüket, és izgatottan figyelnek. Ekkor újabb fütty következik, amire elindulnak tétován hazafelé, s ha még megtoldom több rövid füttyentéssel akkor felcsapnak vágtába, jönnek mint az őrültek, eszükbe se jutna visszafordulni. Elég egyszerű módszer, de még sohasem mondott csődöt. Ráadásul, szomszédaim - akikkel nagyon jó kapcsolatot ápolunk - szájtátva, kissé irigykedve nézik a látványos bevonulást. A múltkoriban éppen egy közös evészet-ivászaton vettünk részt, amikor előhozakodtak a kérdésükkel. Nevezetesen, áruljam már el nekik, hogyan csinálom, hogy csak füttyentek, és a lovak majd összetörik magukat úgy jönnek befelé. Mondtam nekik, nagyon egyszerű a dolog, nálunk Magyarországon csak egyszerűen "natural füttymanshipnek" hívják, és ha az anyjából kijön a magyar gyerek, ezt már alapból tudja. Úgy kell beragasztani a szájukat, hogy ne füttyögjenek, egészen addig amíg le nem szoknak róla.  Azt az apróságot már el is felejtettem nekik mondani, hogy én azért abrakot is szoktam nekik adni utána...hihihihi....