Tulajdonképpen a lovasvirtusról akartam írni, de ahogy utána gondoltam, rájöttem, hogy ez egy általános - nevezzük tulajdonságnak. Van aki úgy értelmezi mint hősködés, legénykedés, magamutogatás, de például a rómaiak bátorságként, erényként tartották számon. Minden ember rendelkezik vele valamilyen szinten, belém az átlagosnál talán több került belőle. Talán a Jóistennek lelkiismeret furdalása volt, hogy az eszemet olyan szűkmarkúan mérte, s mielőtt utamra engedett volna, gyorsan hozzácsapott még valamit a keze ügyéből, és hát éppen a virtus volt legközelebb. Természetesen sokszor kerültem bajba miatta, már háromévesen gondolkodás nélkül elindultam világgá, hogy megkeressem az apámat. Ez éppen happy enddel végződött, de sok csontom, testrészem bánta, hogy próbálkoztam azzal amire sokan a fejüket rázták. Valahogy delejesen vonzottak ezek a helyzetek. Sok olyan lónak vettem már fel a lábát, amelyik úgy rúgott mint a géppuska. Vagy amikor a ménesből kellett a nyers csikókat kifogni, a karám tetején üldögélő lelkes civil nézősereg előtt, akik hálás üdvrivalgással hozták tudomásunkra elégedettségüket, amint sikerült a lovak tömegéből menekülő csikó orrát elkapni, befordítani, és a kötőféket ráhúzni a fejére. Vagy amikor Írországban a Gerrynél, egy olyan lóra kellett felülni, ami még azt sem tűrte, hogy hozzáérjenek. Körülbelül két órába tellett, az írek már azt mondták hagyjam a francba mert nem normális a ló, de a végén mégiscsak sikerült ráülnöm úgy, hogy meg sem próbált ledobni. Igaz addigra már felszakadt a fejbőröm, meg egyéb helyeken is gyűjtögettem zúzódásokat, és az arcomra száradt vértől úgy néztem ki mint Frankenstein. Mielőtt leszálltam volna róla odaszóltam a Mickynek : - Látod Micky, ezt hívják magyar virtusnak...! Sorolhatnám még vég nélkül, de nem kérkedni akarok vele, csupán azt szerettem volna mondani, hogy a fent említettek ellenére is,  szerintem a virtus nem vakmerőséget, hősködést jelent. Tudniillik a vakmerő az nem érzi a veszélyt, én azonban tökéletesen tisztában voltam vele, mit csinálok, sőt a legtöbb esetben még féltem is. Ennek ellenére mégis megpróbáltam, és olykor sikerült is lehetetlennek látszó dolgokat megoldani, és ez a virtus, lovasvirtus lényege. Félsz az ismeretlentől de mégis megpróbálod. Ilyen próbálkozások által vagyunk képesek előbbre lépni, s ezek a próbálkozások tanítják az embert. Van azonban másik alternatíva is a tanulásra, amennyiben a virtus ismeretlen veszélyeit elhárítja magától az ember....Nos, ebben az esetben el kell menni egy tanfolyamra....hihihi....!