Amikor Sáriban dolgoztam, én is "bejárós" voltam mint sokan mások a környékbeli településekről. Reggelente a Vass Jani bácsi szedett össze minket egy kék Nysa kisbusszal, illetve a munkaidő végén, vele utaztunk haza is. Sokszor előfordult, hogy én voltam az első "vendége", és ilyenkor sokat beszélgettünk mindenféléről, többek között a vallásról is, és arra is fény derült, hogy nem utasítja el ugyan Isten létezését, de inkább ateista nézeteket vall. Egyik ilyen alkalommal valahogyan szóba jött, hogy néhány évvel azelőtt történt valami a gerincével, és deréktól lefelé lebénult. Kizárólag tolókocsival tudott közlekedni, de ahhoz is mások segítségére volt szüksége, hogy közlekedni tudjon vele.  Az orvosok tehetetlenek voltak, azt sem tudták megállapítani mi okozta a problémát. Várakozó állásponton voltak, azt mondták Jani bácsinak, hogy olykor előfordulnak csodák, de általában az emberek többsége így éli le a hátralevő életét, tehát próbáljon megbékélni a helyzetével. Már talán két hónap is eltelt a kórházban és semmi sem változott, amikor egyszer valakitől hallotta, aki hallotta valakitől aki...stb...., hogy egy ember aki hasonló kilátástalan helyzetben volt mint az öreg, úgy gyógyult meg, hogy minden nap reggel, délben, este bevitette magát a zuhanyozóba, és engedte magára a jéghideg vizet. Csodák csodájára meggyógyult a legenda szerint. Nosza Jani bácsi azonnal megkért valakit, betolatta magát a zuhanyzóba, és addig maradt a hideg víz alatt amíg csak bírta. Megjegyezte, hogy volt mikor egy óra hosszat ült a jéghideg víz alatt mozdulatlanul. Amikor csak tehette bevitette magát és engedte magára a hideg vizet. Ez volt az egyetlen mentsvára amibe kapaszkodhatott, s az öreg kapaszkodott belé rögeszmésen, minden szabadidejét a zuhany alatt töltve. Eltelt egy hét, majd kettő, három, négy, az ötödik is, de semmi változás nem történt. Már az ápolónők és az orvosok is attól féltek, hogy tüdőgyulladást kap, s próbálták minden erővel távol tartani a víztől, de Jani bá nem tágított. Azt mondta mindenkinek, hogy inkább haljon meg tüdőgyulladásban, mint hogy így élje le az életét. A hatodik, hetedik hét környékén egyszer csak az öreg elkezdett fázni a víz alatt, amire addig nem volt példa, hiszen nem érzett semmit. Aztán egyre jobban fázott, de a mozgásnak a jelét sem vélte felfedezni. Mígnem az egyik alkalommal megmozdult a lába ujja, és innentől kezdve rohamos javulásnak indult, mígnem teljesen tünetmentesen meggyógyult úgy, hogy az orvosok nem tudtak fényt deríteni betegsége konkrét okára. Én pedig azt gondolom, tegyük fel, hogy mi Isten teremtményei vagyunk, aki a maga képére teremtett minket. Felruházta  teremtményét minden eszközzel, hogy boldogulni  tudjon. A boldogulásnak pedig ( kizárólag szerintem) az a titka, hogy az embernek magában kell keresnie a kulcsát, nem arra várni, hogy majd jön a Jó Isten aztán megoldja helyettünk a problémánkat. Talán nem hiába van az a mondás is, hogy "segíts magadon, és Isten is megsegít"....! Aki érti ezt, annak nem kell tovább ragozni....!