Mivel Tájfun a sarkantyúra könnyen "visszaállt", ezért nem volt lehetőségem "szurkálódni". Zártam a csizmát amennyire a zabszem engedte, és csettegtem neki mint a hottentották. Ráadásul Tájfun inkább "oxerproblémás" volt, és amint látszik oxer volt a vége. Gerd Wiltfang mondta mindig, "hogy ne csinálj semmit"...! Én pont ezt csináltam itt a hármasban, próbáltam nem megzavarni a lovat, hogy a dógára koncentrálhasson. Sokan azt gondolták, hogy jól elvertem a lábát, meg tudom én, hogy milyen szereket kell adni neki, azonban : Ha egy ijedt lónak megütöd a lábát, az még jobban visszaáll, nem megy előre, és éppen ezt kellet rajta kijavítani, tehát nem állt módomban ezt a fajta segítséget igénybe venni, ami pedig a hibátlanságot illeti, arra az a legjobb szer, ha a ló bízik benned, te pedig bízol benne és nem zavarod. Egyéb szereket nem ismertem vagy ismerek a hibátlanságot illetően. Az is benne volt a pakliban, hogy megijed, megáll, én meg elszállok ott a díszközönség előtt, mint egy vállról indítható rakéta. Ez volt amire mindenki számított, én azonban másképp éreztem, és nekem lett igazam. Ezek nem olyan dolgok, amit az ember "elkövethet" folyamatosan egész életében, hanem olykor mindenkinek adódnak lehetőségek az életében, hogy bebizonyítsa elsősorban magának, hogy vannak csodák. Csak rajtad múlik, hogy élsz-e ezekkel a lehetőségekkel. Sokszor próbálkoztam csodát csinálni életemben, és az a tapasztalatom, hogy talán minden ezredik lehetőséged válik valóra. Ezért ne hagyj ki egy lehetőséget se, amennyiben a csoda felkínálja magát. Készülj fel rá, hogy nem sikerül, de tudd azt, hogy csak azzal történik csoda, aki megpróbálja. Minden kudarc egy próbálkozást jelent, ami annyit tesz, hogy nem adtad fel....!