A kép 1979-ben készült. Ez volt az első kézzelfogható bizonyítéka annak, hogy én bizony ültem már lovon. Sokáig a személyigazolványom tokjának hátuljában tartottam, és nagyon büszke voltam rá. Amikor a személyigazolványomat elő kellett vennem bármilyen okból, ezt igyekeztem mindig úgy tenni, hogy a lehető legtöbb ember láthassa. Persze senkit nem érdekelt, de engem ez csöppet sem keserített el. A felszerelésem igazi retrómackó, puhaszárú csizmával, ami mindig lecsúszott, a vádlimat meg becsípte a nyeregszárny. Akkor még nem futotta igazi lovagoló nadrágra, a mackó meg rendszeresen leégette a bőrt a térdemről, illetve a seggem is állandóan fel volt törve. Amikor megvettem az első igazi lovaglócsizmámat,  2400 forintot adtam érte. A fizetésem 3000 forint volt, amiből úgy ahogy kijöttem. Éppen december volt, hó elején vettem a csizmát, a maradék pénzt gondosan beosztottam, ami azt jelentette, hogy a következő héten még jól éltem hatszáz forintból,  az azt követő két héten meg a semmiből is jól kijöttem. Na de legalább volt lovaglócsizmám...hihihi....!