A kép Tom istállójában készült Írországban , a ló neve "1"-es. Nyilván azért mert ő állt az első bokszban, és amennyiben senki nem adott neki becenevet, akkor jött a "B" terv, és a boksz számáról kapta a nevét. Négy év alatt sok "egyes" nevűt lovagoltam, de ez igyekezett beleégetni magát a memóriámba. Megfelelő előkészítés után, mindig a bokszban ültem fel először, s amikor vele tettem ezt, azzal kezdett, hogy nekiugrott vagy kétszer a falnak. Mint egy bika. A Tomnál a falnak gyógyító ereje volt, s már a második kezelés tartós eredményt hozott, a csikó kigyógyult az identitás zavarából, és harmadszorra már nem kívánt nekiugrani a falnak, nyilván azért, mert rájött, hogy ő egy ló. Egészen addig nagy fejtörést okozott neki, hogy eldöntse ki is ő valójában. Tulajdonképpen a betörés ettől eltekintve eseménytelenül zajlott. Már vagy két hete lovagoltam kint a galoppon a többivel együtt, amikor szólt a Tom, ha úgy gondolom, menjek fel a szomszéd lovasiskola fedelesébe kicsit dolgozni vele. Eoin jött velem segíteni, mert szükség volt valakire, aki tartja a lovat. Előtte minden nap galoppoztam vele, és már jó néhány napja úgy viselkedett, mint bármelyik másik normális hátasló. A fedeles vagy kétszáz méterre volt, felballagtunk, egy kicsit lefutószáraztam, aztán Eoin megfogta, én pedig felugrottam rá. El akarnék indulni, a ló nem indul. Eoin próbálta megvezetni, de semmi. Éreztem, hogy nagyon be van feszülve, és sejtettem mi fog következni, ezért szóltam Eoinnak, hogy menjen arrébb ha jót akar. Nagy kelletlenül arrébb ment, fogalma sem volt miért mondom ezt neki. Azt hitte, hogy én azt gondolom róla, hogy nem tud még egy lovat sem megvezetni, derült ki később. Amikor már biztonságos távolban volt megpöccintettem a lovat a pálcámmal. Eoin ekkor értette meg, miért mondtam neki, hogy menjen arrébb. A ló felugrott egy négylábast, de olyan gyorsan, hogy a testem ugyan emelkedett a lóval együtt, azonban a szívem nem zavartatta magát, maradt ahol volt, s így eshetett meg, hogy találkozott a seggemmel, ahol aztán egy fergeteges dobszólót abszolvált a nyereg kifeszített bőrén, miközben a csikó azzal a jelszóval, hogy "ismétlés a tudás anyja", elkezdett le föl ugrálni, s eközben mindig tett egy félfordulatot is nem kevésbé lassan, csakhogy ne érezzem unalmasnak a tanítást. Kívülről olyan szarul nézhetett ki a dolog, hogy Eoin végig azt kiabálta : - "Ugorj le...!...Ugorj le....! Később mondtam neki, hogy "Eoin,  ha baj van soha ne ugorj, inkább dobjon le, mert ha ugrasz abba akár bele is halhatsz..." Néhány perc után aztán abbahagyta, s ekkor ért oda Ferghal, akinek Eoin már vadul mesélte a nap eseményeit, pedig még épp csak elkezdtünk dolgozni. Ferghal csak annyit válaszolt, ez csak a bemelegítés volt Georgenak, és nevetett. Ekkor jöttem rá arra, hogy az űrhajósok miért fekve startolnak. Képzeld csak el milyen űrhajósok lennének, ha a szívük kiesne a startnál a seggükön....hihihi....!