A képen Tatai Tomit látjátok Piskótával (Arizonával). Az egyik legkedvesebb és leghűségesebb tanítványom volt, annak ellenére, hogy még az ismerkedési fázisunkban sikerült a lábát eltöretnem aképpen, hogy megütöttem a lova lábát, mert nagyon hanyag volt. Ezek után Tomi nem tudta úgy előre hajtani ahogyan kellett volna, és benézte a távolságot. A ló közberakott, majd egy nagyot ugrott, Tomi meg leesett, eltörött a lába. Teljesen az én saram volt, de soha egy szóval sem vetették a szememre. Sőt, amikor gimnáziumba kellett mennie, eljött Kalocsára, pedig én mindent megtettem, hogy ne tegye. Így aztán további négy évet töltött az én gyámkodásom alatt. Toma volt a mentora, edzés után esténként gyakran maradtak még paintball puskákkal patkányra vadászni. Egyszer a Tanintézetek bajnokságán, közös csapatot indítottak a Heibl Ágival, Petheő Ákossal, meg talán az ifjabbik Tuska Palival, de ha tévednék a negyedik lovas nevét majd felfedik az ügy tanúi. A lényeg az, hogy a csapat bekerült az összevetésbe, azonos pontszámmal Pest megye csapatával. A mi csapatunkból Tomi ment a legszarabbul, ütött vagy négyet. Az összevetésre minden csapatból ki kellett nevezni egy lovast, aki a csapatért összevet. Logikus volt, hogy a legjobbat jelölik ki a csapatok, ám Tomi szólt a többieknek, hogy mivel ő eddig semmit sem volt képes tenni a csapatért, engedjék meg, hogy ő vessen össze, hátha ki tudná javítani a hibáját, ha meg nem, hát így is úgy is érmesek már. A többiek egyöntetűen beleegyeztek. Tomi tudta, hogy tartozik a csapatnak, a csapat pedig volt olyan korrekt, hogy rábízta a döntést. Civilben jó barátok voltak, és ez megmutatkozott a pályán is. Na, Tomi a megelőző szar pálya után, lecsavart egy olyan összevetést, hogy öröm volt nézni, és természetesen győztek az összevetésben. Manapság már ritkán látni ilyesmit, fontosabb a teljesítmény mint a barátság, pedig ez az eset is azt mutatta, hogy a barátság képes a teljesítményt generálni. Így utólag odaadom jelképesen a csapat másik három tagjának a Fairplay-díjat, hiszen én nem szóltam bele a döntésbe, de ugyanúgy nem szólt bele az idősebbik Tuska Pali sem, illetve a  Géza (az Ákos apukája) sem. Endrődi Ágoston írt már egy könyvet arról, hogy miképpen "Adj esélyt a lovadnak...!" Ez a csapat írhatna arról, hogy miképpen kell esélyt adni egy barátnak....! Respect....!