Ez a történet Kaposváron az OB.-n esett meg, és emlékezetem szerint 1986 környékére datálható. Abban az időben még nevén nevezték a gyereket, ami annyit tett, hogy a kategóriákat könnyű, közép és nehéz kategóriáknak nevezték, ami csupán abból a szempontból volt praktikus, hogy a laikus is tudta mivel áll szemben. Éppen a közép kategória elődöntője zajlott, ami a mai A2-nek felelt meg. Mi akkor még ilyen hatalmas magasságokon nem képviseltük a téesz vezetését, ezért valahol a pálya bejárata mellett követtük nyomon az eseményeket. Egy fehér ruhás csákó aludt mellettünk, úgynevezett Surda-kalappal takarva el szemét a nap sugarai elől. Mint rendesen, a versenybíróság mindig bemondta az előző lovas eredményét, illetve a soron következőt, valamint annak a nevét akinek fel kellett készülnie. A felkészülés azt jelentette, hogy a lovas odaállt a bejárathoz, és várt a sorára. Ment minden rendesen, egészen addig, amíg az egyik alkalommal senki nem állt oda a bejárathoz mint következő lovas. A melegítőpályáról hallatszott, hogy valakinek vadul kiabálják a nevét, de arra senki az égvilágon nem reagált. A pályán levő lovas végzett, bemondták az eredményét, és közölték a nagyérdeművel, hogy a "következő induló Makszim Lajos, a Frásztudjamilyen nevű lovával." Kínos várakozás,  nem történik semmi, a melegítőpályán kétségbeesett kiabálás hallatszik, "Lajoooos, Lajooooos,....hol a k...va anyjába van ez a ..............! A versenybíróság megunta a várakozást, megszólalt a csengő, ilyenkor ugyebár a lovasnak van még egy perce, hogy elkezdje a pályát. Megint vagy tíz másodpercnyi kínos szünet, majd megjelenik futva egy lovat vezető ember, bejön a pályára és elkezd felénk kiabálni, hogy Lajos gyere már, te vagy a következő....! Miután közülünk senkit sem hívtak Lajosnak, további néhány másodperc alatt kikövetkeztettük, hogy ez a bizonyos Lajos, csak a mellettünk édesdeden szundikáló fehér ruhás egyén lehet. Mi is elkezdtünk neki kiabálni, mire felébredt, és rendkívül szemrehányóan közölte velünk, hogy ilyet - mármint hogy felébresztettük - akkor se csináljunk ha százan biztatnának, mert nem szeret kialvatlanul pofonokat osztogatni. A pályán levő társa azonban rákiabált, hogy " gyere má te hülye gyerek, van még fél perced, hogy elkezd a pályát. Lajosunk kétkedve fogadta a hírt, és további drága másodpercek teltek azzal, hogy megmagyarázzuk neki, ez nem a Kandi kamera, valóban ő következik. A megvilágosodás pillanatait tettek követték, az egyik kezével a zakóját gombolta, a másikkal a csizmáját húzta, mert hát a pihenésnek meg kell adni a módját. Féllábon beugrált a pályára, a csizmája csak félig volta lábán, a zakója félre gombolva, de a másik srác már dobta is fel a lóra, Lajosunk már ugratja is vágtába, mire a gyerek utána ordít, hogy "a pálcát ne vigyed, mert kiszalad a világbú"...., Lajosunk megfordul suhogva eldobja a magasan levegőbe a pálcáját, ami mint egy bumeráng hullik alá a melegítőpályán, majd elindul huszáros vágtában az életéért küzdve, hogy átérjen a starton még időben. Amint az utolsó homokszem lecsordult, úgy ért át a starton Lajosunk, és ha már ilyen jó tempót sikerült generálnia, meg is tartotta a sebességet, gondolta amúgy is hibaidős volt a szám, meg aztán minél hamarabb végez, annál hamarabb mehet vissza aludni. Na, Lajosunk gyorsan végzett, hála istennek nem zárták ki, a segítője kint várta, ő meg odaszól neki, hogy "ezért kellett ennyit aggódni, megy ez mint az ágyba szarás, így még jobban ment mintha melegítettem volna"...! Ekkor a hangosbemondó bemondja, hogy időközben az utolsó induló is befejezte a pályát, a verseny győztese Maxim Lajos, Frásztudjamilyen nevű lovával, hibátlan lovaglással a legrövidebb időn belül teljesítette a pálya vonalát....hihihi....!