"A próbát mindenkinek ki kell állnia, de az sohasem akkor és úgy történik ahogyan azt mi szeretnénk...!"  Ezt Antony Hopkins mondja a "Grizzly" című filmben, és én teljesen egyetértek vele....

 Gerry, bár nem végzett egyetemet, még is egy közgazdász zseni vére csörgedezett ereiben. Ez irányú kutatásait még fiatalként kezdte, s a világhír akkor érte utol, amikor megalkotta "Cully 1. törvényét", ami így hangzott : Hazugság a négyzeten fordítottan arányos a kifizetett bérek mennyiségével, ami azt jelenti, hogy minél nagyobbat tudsz hazudni, annál kevesebb bért kell kifizetned. Ezért a felismeréséért meg is kapta a Nobel-díjat, de pár év alatt elvesztette lóversenyen. Én pedig személyesen tőle hallottam ezt az igaz történetet.  Szegény Gerrynek egyre nagyobb hazugságokat kellett kieszelni, hogy megsajnáljuk, amiért mindenféle lelkiismeretlen gazemberek miatt nem tud fizetni nekünk. Annyi munka volt, hogy szinte sosem értünk haza időben, mindig ráhúztunk egy vagy akár másfél - két órát is. Azért írtam, hogy "szinte", mert amikor egyszer véletlenül hosszú idő után hazaértünk egy órakor, elhatároztuk, hogy ezt felírjuk az ajtó fölé, a szemöldökfára, intendő az utánunk következőket eképpen :" A mai napon, ......(dátum) időben értünk haza.....! Fizetés minden "másnap", vagy ha úgy tetszik mindig "holnap".....! Teljes ellátás van,  addig amíg a szem ellát....! Meneküljön ki merre lát.....!   Aláírás...Hatvani Zsolt,.....Ficsor József,....Panyi György....                                          Elkezdtem másik munka után nézelődni az újságokban. Az egyik ilyen alkalommal szemembe tűnt egy hirdetés, ami csupán három szóból állt, és a következőképpen hangzott : "JÓ LOVAST KERESEK"....!!!! Na gondoltam, ezt a hirdetést nekem írták, és nyomban fel is hívtam az illetőt, mondtam neki, hogy nekem épp ott van a helyem ahol jó lovast keresnek. Tom, - leendő főnököm - nagyon örült a lelkesedésemnek, és egy próbalovaglást követően, januárban már nála kezdtem. Ez egy speciális istálló volt, ami elsősorban lóbetöréssel, valamint sérült lovak ismételt munkába állításával foglalkozott. Bejáratott módszerekkel dolgoztak, s ezen nem nagyon változtattak. A csikók - amennyiben lehetséges volt - már az első reggelen kaptak egy egyenes zablát a szájukba, majd futószár között hajtották őket, aztán felülés következett. A felülés lent a galopp melletti patakban történt. Nem volt rossz módszer, azonban a saját naplómat visszanézve, az első két hét alatt mindjárt háromszor estem le, és ez némileg az átlagát tekintve sokkal rosszabb adat, mint a Gerrynél, a kilenc leesés tizenöt hónap alatt. Éreztem, hogy változtatnom kell, különben........Csak néhány naplórészletem ebből az időszakból :

"Az új helyem nagyon profinak tűnik, szerelnem sem kell, amint leszállok a lóról máris ülök a másikra."

"A lovak nagyon tele vannak, a fiatalokról nem is beszélve. A veszély mindig jelen van, nem lehet lazítani, amíg dolgozom végig koncentráltnak kell maradnom."

"Na! Hát eltelt egy hét, hogy nem estem le ! Hurrá ! A nagy magyar csúcstartó, aki szelek szárnyán ugrálja a két métert, seggét veri a földhöz örömében, mert megúszott egy hetet leesés nélkül....!"

".....be vannak repedezve az ujjaim, nagyon érzékenyek, a hidegtől néha megfájdul a csípőm, és már szétültem a seggemet, mindezt egész nap kint az esőben, hóban fagyos szélben, melegedő helység nélkül. Nagyon nehéz, de lehet, hogy csupán elpuhultam. A Józsinak még nehezebb, neki a Gerry talán ki se fizeti a bérét...! Akkor meg mit nyávogok...!"

" Ismét egy hét amikor nem estem le ! Nem gondoltam, hogy valaha még ennek is örülni fogok !"

"Nos, már második hete nem estem le, de nagyon fáradtnak érzem magamat. A keddi nap kész horror volt, több ló bakolt, ágaskodott, sokszor magam sem tudom, hogyan maradtam a nyeregben, ráadásul már egy hete becsípődött az ülőidegem is. "

" Örvendezzünk ! Már a negyedik hete nem estem le... ! Próbálom másik perspektívából nézni a helyzetemet, vannak emberek akiknek sokkal nehezebb. Amikor a dolgok a mélypontjukra érnek, már csak jobb következhet...!"

"A héten megint betörtem két csikót, de jövő hétre már ott áll a következő kettő. "

" Újabb hét telt el, két újabb csikót törtem be. Ezek elég vadak voltak, de megúsztam leesés nélkül...!"

" Hétfő van ! Ma a szürke csikóra felültem a bokszban, úgy bakolt meg rúgott, hogy komoly károk keletkeztek a bokszban és a lábában egyaránt. "

"Már a kilencedik hete nem estem le. Vissza sem merek tekinteni, milyen mély gödörből másztam ki ! Legyen mindenkinek akarata szerint...? Ha vagyok képzelem...? S ha képzelem vagyok....?

"Tíz hete nem estem le...! Semmi sem történik véletlenül, mindennek megvan az oka, okozata...! Igyekszem jobb emberré válni, s ha egyszer lehajolsz talán észreveszel a porban....!"

Nos pár hónap alatt képes az ember hihetetlenül leszerényedni, bár addig sem voltam hivalkodó típus, de azt hittem, a Gerrynél már mindent láttam. Ez alatt a pár hónap alatt az új helyemen kikristályosodtak bennem ennek a rendszernek a hibái, eljött az idő egy beszélgetéshez a Tommal, aminek az volt a lényege, hogy én tudok néhány jobb  módszert, amit az övével kombinálva, egymást kiegészítve sokkal hatékonyabban tudnánk dolgozni, ráadásul a szükségtelen veszélyvállalást is ki tudnánk küszöbölni. Meglepetésemre, Tom azonnal igent mondott, és közölte, hogy  én viszem a bőröm a vásárra, ő nem szól bele hogyan csinálom, haladjunk előre, menjen a munka, hiszen mindannyian csak így tudunk megélni. Ennyiben maradtunk, s innentől kezdve azt és úgy csináltam amit és ahogyan akartam. Az én módszerem a csikósok által már ősidők óta használt "ostorkivágás" elveire alapult, természetesen a megfelelő körülményekhez igazítva. Nem untatnálak vele, amikor elkezdtük, Jordan úgy tekintett rám mint "natural crasymanship boy". Nem hitt benne, hiszen bemutatókon sokszor lehet látni amint szelíd lovakon hasonló módszereket mutatnak be, a tudatlan közönségnek. Kétkedő tekintettel nézte amint teszem a dolgom. Csupán pár napig tartott a kétkedése, s miután rájött, hogy igazi lovakon is működik a módszer, már ő maga is alkalmazta. A változtatásaim összeolvadtak Tom régi módszereivel, és olyan hatékonyak lettünk, amit addig nehezen tudtak elképzelni. Még a nagyon bolond lovakat is, töredék idő alatt sikerült lenyugtatni, hiszen a betörés alapja az, hogy elkerüld a legrosszabbat, azaz, hogy a ló ne essen pánikba, bármit is csinálsz, teszel a közelében, vagy a hátán. Ne feledjük, telivérekről van szó, nem valami halvérű tevéről. Mindent kiküszöbölni így sem tudtunk, amelyik hevederes volt, annak hónapokig meg is maradt ez a tulajdonsága. Érdekes módon a szürke heréltek mindegyike ilyen volt, s amíg az istállónk vendégei voltak, mindig nekem volt muszáj lovagolnom őket, ami nem töltött el különösebb boldogsággal. Ahogy a hír terjedt, úgy hoztak egyre "hülyébb" lovakat. Jordy mindig a tulajdonos után adott ideiglenes, csak nálunk használatos neveket a lovaknak. Jimmy, Mary, Harry, Hurley, és a többi. Ez a bizonyos Jimmy egy tenyésztőt takart, aki valószínűleg kifejezetten bolond lovakat tenyésztett, és akárhány lovat hozott oda, egyiket sem lehetett megfogni, felkantárazni. Jimmytől volt olyan ló is, amit már két hónapja lovagoltam, de még mindig szét kellett szedni a kantárt, hogy rá tudjuk szerelni a fejére. A végén ezt is megoldottuk, kidolgoztunk egy egyszerű módszert a Jordyval, amivel néhány hét alatt megoldódott ez a probléma bármelyik lónál. Írhattam volna pár napot is, csakhogy nem így volt, és nem is hiszek az olyan bemutatókban, ahol egyik pillanatról a másikra a ló megváltozik. Az biztos becsapás. Ezekhez a lovakhoz elkelt volna egy-két efféle varázsló, de én nem találkoztam velük, és még csak nem is hallottam róla, hogy telivérekkel dolgozna akár csak egyetlen suttogó is, pedig nagy halom pénzt kereshetne vele az biztos. Itt tanultam meg azt is, hogy mi az igazi szerepe a homlokszíjnak,  a futószárnak, mi az értéke annak az embernek aki segít neked és tudja a dolgát, illetve mit kell tennem ha tudom, hogy ő ott lent nem tudja a dolgát. Megtanultam megbízni valakiben, és higgadtnak maradni olyan veszélyes helyzetekben, amilyen helyzetekben, már nem elítélendő, ha az ember bepánikol. Megtanultam, hogy mikor kell a kengyelt használni, és mikor nem szabad. Megtanultam, ha az ember higgadt marad, akkor szinte minden helyzetből van kiút, és azt is megtanultam, hogy bármi történik is soha ne ugorj, ha már egyszer rajta ülsz a lovon. Ha esel essél, de ha te magad akarsz veszélyhelyzetben leugrani, abból mindig csak nagy baj származik. Megtanultam alázattal viselkedni a lovakkal, hiszen tudom, ha úgy akarná kiolthatná az életemet mint egy cigarettacsikket. Jobban becsülöm a szelíd lovakat azóta, tudom ők is ugyanolyan erősek, mint vad társaik. Megtanultam félni, de sohasem féltem annyira, hogy akárcsak egyetlen helyzetben is felülkerekedhetett volna rajtam. Megtanultam, hogy valójában mit is akar tőlünk a félelem, és hozzá kell tennem, hogy mindig akkor voltam életem során a legszarházibb egy lóhoz, amikor fel sem merült bennem a félelem. Megtanultam a lovat szeretni, és megtanultam megszerettetni magamat a lóval. Jordan a vadabb lovaknál mindig megkérdezte, szerintem fog ez szeretni engem...? És megtanultam, hogy a bakolós ló nem azért bakol mert nem szeret. Megtanultam, hogy a türelem az aranynál is többet ér, mert az életed van olykor a mérleg másik serpenyőjében. Olyan lovakat sikerült a barátaimmá tennem, akik addig teljesen elutasították az embert, sokszor magam sem hittem, hogy lehetséges. Megtanultam gondolkodni, megtanultam a veszélyt kezelni, és azt is megtanultam, hogy csak a ló nevezhet ki lovasemberré, és ezért az igazolványért minden nap újra kell vizsgázni. 

Évente átlagban ötven lovat törtünk be, állítottunk munkába, és ennél több volt azok száma amik rehabilitációs céllal jöttek. Ha egy lónak az inával volt probléma, és legalább három hónapot töltött a bokszban, azt nem lehetett futószárazni, nem lehetett vele trükközni, még a gépbe sem mehetett egyedül. Ezekre és mindegyikre én ültem fel először, és a cél nem az volt, hogy csupán fenn maradjak rajta, hanem az, hogy úgy kezdjünk el dolgozni velük, hogy ne sérüljenek vissza, ergo akadályozzam meg az ugrálást bakolást ágaskodást úgy, hogy közben mégis dolgozik a ló. Természetesen ezt is megoldottuk, gondolkodtunk, találtunk megoldásokat, soha nem volt probléma, és soha nem a segédszár volt a megoldás. Megtanultam azt is, hogy mindig azok lépnek előre, akik nehéz, szorult helyzetben vannak, hiszen aki elégedett az életével, annál vajmi kevés az esélye, hogy változtatni akarna rajta, és azt is megtanultam, hogy önmagát az ember csak a nehézségeken keresztül ismerheti meg. "Gnothi seauton"....!

Már eljöttem a Tomtól, amikor egyszer rámírt az Eoin a Facebookon, hogy megtalálta azt a speciális pálcát, amit én a csikókhoz használtam, mit csináljanak vele, kérdezte... A szomszéd istállóból aláírta a Ferghal, hogy "tegyétek vitrinbe....!"