Az asztrológusok szerint a sorsforduló egy korszak lezárását, egyúttal egy új időszak kezdetét jelöli,  magában rejti a fejlődés lehetőségét. Eddig az ideológia, ami azt sejteti, hogy használjuk ki bátran a közelgő lehetőséget, mert akkor jobb idők köszöntenek ránk. Őszinte leszek, nekem már negyven éves koromban elegem lett a sorsfordulókból, s amikor megsejtettem a közeledtét inkább gyorsan elindultam az ellenkező irányba. Seneca azt állította, hogy az embert a végzete vezeti, ám ha menni nem akarna önként, akkor vonszolja maga után. Hmmm....! Azt hiszem valamit tudhatott az öreg, legalábbis a tapasztalataim ezt igyekeztek megerősíteni. én azonban nem hagytam magam eltéríteni aranyos álmaimtól, ilyen trükkös bölcsességek által. Gazdag, és sikeres akartam lenni, hiszen  az RTL Klubon szinte minden nap kifejtették ennek  előnyeit. Érdekes módon a Sorsom másra predesztinált engem, amivel én még egy csipetnyire sem értettem egyet, s mondtam neki, ne aggódjon miattam, majd tudom én mi a jó nekem. Bizonyára emlékszel még mit is mondott Seneca. Azt mondta, hogy a jó öreg Sorsnak két terve van, nevezetesen az "A" terv, és "B" terv. Az "A" terv az amikor vezeti az embert. Alapvetően velem mindig az volt a probléma, hogy nem hagytam magam vezetgetni, s Seneca azt is állította, hogy az embernek szabad akarata vagyon, azaz rendelkezik önmaga felett. Ezért arra már nem is voltam kíváncsi, hogy mi lenne a "B" terv, mivel az "A" tervvel nem értettem egyet, még a "B" terv ismertetése előtt odahagytam az értekezletet Senecával és a többi bölcsekkel egyetemben...... Aztán vagy húsz évig nem találkoztam vele, ő azonban mindvégig üldözött, s ha a nyomomba ért azt kiabálta utánam, hogy álljak meg, mert nem tudok még  mindent. Kitartó egy öreg ez a Seneca....! Végül is utolért engem a mohácsi kórházban,    mivel nemhogy futni, de még menni sem tudtam. Így utólag már tudom, hogy összeesküvés áldozata lettem. A hülyeségem, és egy Belfegor nevű ló szövetkezett az öreggel. Így esett meg annak ellenére, hogy tudtam a ló hevederes problémájáról, hogy úgy döntöttem felülök rá futószárazás nélkül, időhiányra hivatkozva. Jó döntés volt, már az első bakugrásnál hangosan reccsentek a szakadó szalagok, a második már csak bónusz volt, az már mindent vitt, mint az utolsó a Való Világban. Négy hónapot töltöttem pihe-puha ágyban, s ez idő alatt az öreg nagyon rámenősen próbálta rám erőszakolni az elveit. Mint afféle kemény csávó sokáig nem hagytam magam, de a négy hónapig tartó lábadozásom alatt nem sokat tudtam ellenkezni vele, és egy idő után megtörtem, beadtam neki a derekamat. Ekkor megkérdezte, hogy miért húzom visszafelé a szekeret, amikor a másik irányba igyekezvén akár fel is ülhetnék rá. Mondtam neki, hogy az a hobbim, hogy olyan szekereket húzogatok visszafelé akik szívesen elvinnének egy darabon, de szívesen űzöm még a széllel szembe pisálást is, csak most pár hónapig amíg kacsába vizelek ezt nem áll módomban művelni.  Szó szót követett, s a hosszas társalgás eredményeképp a szavamat adtam Senecának, hogy ha legközelebb mellém gördül a Sors szekere, nem ellenkezem, hanem felülök a Végzetem mellé, s hagyom magam arra vinni amerre a Sorsom predesztinált engem. Minthogy már megélhetési gondokkal küzdöttem, illetve meglehetősen leterheltem a barátaimat is anyagilag, amikor a Végzet mellém hajtott nem ellenkeztem, felültem mellé. Egy jó darabig szótlanul döcögtünk, mire vettem a bátorságot és megkérdeztem.

- Hová megyünk ? 

- Írországba.

- Minek?

- Mert ki kell fizetned az adósságaidat, talpra kell állnod, el kell tartanod a családodat, és nem utolsó sorban még   sokat kell tanulnod.

- De hát én már tudok mindent, ezért nem kéne ilyen messzire menni...!

- Igen, ez az egyik probléma veled, hogy a testedhez képest kicsit nagy az arcod. Az írek viszont nagyon értenek   a nagy arcok méretre faragásához, ezért megyünk pont oda.

Ezzel le is zártuk a beszélgetést, a kocsi rázkódása álomba szenderített, s mire felébredtem, egy Gerry Cully nevű tréner istállójában találtam magam.......