Ebben a szakmában könnyen találkozik az ember fura figurákkal, ezt szerintem nyugodtan kijelenthetem. Azonban amikor még a Moritzbergen dolgoztam volt egy időszak, amikor csak ilyen fura figurák jelentkeztek hozzánk dolgozni. Ott volt például a Werner akinek az értelme hagyott maga után némi kívánnivalót, ráadásul még papírja is volt róla. A munkaügyi hivatal irányította hozzánk, addig mindenhonnan elküldték. Ennek az volt az oka, hogy amit más megértett kétszerre, azt Werni csak huszonkettedszerre értette meg. Ezért aztán a hatodik után mindenki feladta, elküldte, mi meg megsajnáltuk és felvettük. Egy fél év múlva már tudott minden lényegeset, a lovak nevét, melyik bokszban állnak, meg ilyesmi, csak arra kellett ügyelnünk, hogy ne cseréljük ki a lovakat, mert Werni mindig a bokszhoz kötötte a ló nevét, nem számított neki, hogy szürke volt vagy pej. Egyetlen dolog volt amit nem kellett neki magyaráznom. Amikor elvittek minket a kocsilovak, ő ült mellettem, rettenetesen be volt rezelve, aztán mikor már éreztem, hogy egyedül nem tudom elfordítani őket, szóltam Wernernek, hogy válasszon egy szép temetés, vagy a dicstelen hazatérés között, na ezt rögtön megértette, és belenyúlt a szárba és segített elfordítani a lovakat.                                                                                                    Vagy ott volt a Dietmar, aki hivatásos pókerjátékos volt előtte, Harley Davidsonnal járt, meg tele volt pénzzel. Ő azonban azt mondta, nehogy azt higgyem, hogy olyan sokáig tartott neki 100 000 márka. Annyira elhatalmasodott rajta a szenvedély, hogy a végén már csak akkor jött izgalomba, ha nagyon nagy tét volt benn. Volt hogy 300 000-et nyert egyszerre, de az egész nem tartott neki egy hétig. Aztán nem volt mit ennie amíg újra össze nem szedte magát, és végül teljesen abbahagyta, elment lovásznak, így került hozzánk később.                      A legérdekesebbnek azonban "Schoko Tomot" találtam. Azért ragadt rá a név mert állandóan csokoládét falatozott, reggelire, ebédre és vacsorára egyaránt. Pont mint Gombóc Artúr, csak soványban. A fogai úgy néztek ki, akár az Alpok büszke vonulatai, hósapkával a csúcsukon. Egyszóval ki volt rohadva az egész fogsora. Nem is csoda, hiszen még szájvíz helyett is inkább kólát használt. De nem ez volt az érdekessége, hanem az, hogy relatíve úgy hazudott mint a vízfolyás. Azért írom, hogy relatíve, mert nálam a hazugság onnan kezdődik, ha valaki úgy nem mond igazat, hogy azzal másnak erkölcsi vagy anyagi kárt okoz. Tom azonban a hazugságaival nem tett senki hátrányára, csupán álmodott magának például egy családot. Volt két elképzelt lánya, akiket még nagyon fiatal korukban ott hagyott az anyjuk, ettől kezdve ő nevelte őket, és az anyjánál laktak. Rendszeresen beszámolt róla mi történt a szülői értekezleten, vagy éppen a nagyi volt beteg és neki kellett mindent csinálnia, ezért vett ki egy hét szabadságot. Később a nagyobbik lány is elkapott valamit az iskolában, és attól fél, hogy a másik is elkapja, meg most kezdenek serdülni a lányok, és egyre nehezebb velük, de majd megtudom én is ha Lilla nagyobb lesz. Persze mikor Lilla nagyobb lett meg is tudtam, ebben Tom nem hazudott....hihihi....hogy honnan tudta...?! Sokáig nem sejtettünk semmit, egészen addig, míg ki nem találta, hogy ő nem is egy szegény ember, neki nagyon sok pénze van a bankban amit az évek során összegyűjtött, és az az egyetlen álma, hogy venni fog magának egy 600-as Mercedest. Na ekkor már kezdtünk gyanakodni, egyre több kényelmetlen kérdést tettek fel neki, amire érdekes módon mindig volt valami logikus elfogadható magyarázata. Csodáltam benne azt a képességet, hogy egyetlen másodperc alatt képes volt olyan mesét kreálni, amiről fogalma sem volt, hogyan fog végződni, de az események mindig logikusan követték egymást. A Mercedes esetében is már hosszú idő óta készített minket arra a sokkra, amikor majd begördül a 600-as Mercijével a Moritzbergre. Aztán mindig történt valami, vagy rosszul állították ki a forgalmiját, még a helyét is elmagyarázta, hogy kinek hol mit kellett volna, és a közlekedési hivatalban a hölgy másik rubrikába pecsételt és.....stb...stb..Ez ment néhány hétig, aztán egyszer Tom azzal jött, hogy most hétfőn már egészen biztosan a Mercivel jön, tudniillik minden el lett intézve, a kocsi pedig ott áll az anyjánál, csak be kell ülnie, és elhoznia. Annyira biztosra mondta, valamint annyi részlettel támasztotta alá a dolgot, hogy teljesen elbizonytalanított, nem voltam benne már biztos, hogy Tom hazudik vagy sem. Eljött a hétfő, Tom is megjött Merci nélkül, és azzal kezdte, hogy az anyja csak kiállt vele a garázsból, hogy kiporszívózza, elfelejtette behúzni a kéziféket, az anyját elütötte a lejtőn leguruló autó, ami totálkárosra tört, az anyja kórházban van, az állapota válságos de nem életveszélyes. Csak azért jött, hogy most neki el kell mennie mert a gyerekei egyedül vannak, és  gondoskodnia kell róluk, ők a legfontosabbak számára, az autót meg ott egye meg a fene, majd a biztosító kifizeti, de arra is oda kell majd figyelnie, hiszen addig kedvesek az emberrel amíg alá nem írja a kötvényt, de amikor fizetni kéne nekik akkor mintha a fogukat húznák érzéstelenítő nélkül....Megveregettem a Tom vállát, mondtam neki ne aggódjon, majd minden rendbe jön, miközben tudtam, hogy az egész csupán álom. A Tom éber álma. Azonban már gyerekkorom óta tudom, hogy ezekből az álmokból épül fel az ember élete, függetlenül attól, hogy megvalósítja őket vagy sem. Miután nem tartottam volna szép dolognak lerombolni Tom jól felépített álmát, ezért szépen végigjátszottam a szerepemet. Soha többé nem hallottunk róla.