Nos,  azon már túlléptünk, hogy lóbetörésnek, belovaglásnak, betanításnak vagy teljesen mindegy minek nevezzük, mert aki tudja, hogy a gyakorlatban mit takar a szó, az azt is tudja, hogy nem ezen kell lovagolni. Tudniillik arra ott van a ló. Tehát én személy szerint betörésnek nevezem, maradjunk ennyiben.  Ha az ember nem nagyon hülye, akkor lassacskán elkezdenek ragadni rá mindenféle dolgok, jó és rossz is egyaránt, de még nincs abban a helyzetben, hogy szét tudná választani a kettőt. Így azonban  együtt elég soknak látja, és elkezdi nyomni a teher, hogy ezt a töméntelen sok tudást megossza másokkal is.  A cím tulajdonképpen erre utal, hogy nálam ez miképpen zajlott, bár a későbbiek folyamán rájöttem, hogy rengetegen szenvednek ebben a kórban, de nem kell aggódni nem halálos, és a legtöbb ember túléli egy két karcolás árán. Egyszóval az ember nagyon hamar megokosodik, - miként ez velem is megesett - és ennek folyományaként rátör a feltalálás. Én például feltaláltam, hogy a Jampi nevű csikómra feltettem a bokszban a hevedert, hagy szokja. Ezzel még nem is lett volna baj, ha nem húzom meg olyan gondosan, nehogy lecsússzon róla, és megijedjen a csikó. Az ajtót már nem sikerült becsuknom, mert mielőtt kiértem volna rajta szétrúgta a ló. A kísérlet ahhoz hasonlított mint amikor a kémikus laborjában felrobban a nitroglicerin. Hál Istennek ezt még helyre lehetett hozni, de egy asztalosműhely egész napi munkáját igénybe vette . Az okosság előfordul tapasztaltabb lovasokkal is, mint amikor még szintén az elején a Káplár nevű csikómat futószáraztam (még felülés előtt), és az Egyed meglátta, hogy rátekertem a csuklómra a futószárat. Rögtön szólt is, hogy azt nem szabad, és odajött segíteni. Ő fogta a futószárat, én meg hajtottam. Igen ám, de a Káplárnak olyan erős nyaka meg szája volt, hogy elkezdte kihúzni az Egyed kezéből a futószárat, amit ő úgy oldott meg, hogy tekert egyet rajta. Abban az időben még nem volt külön futószáras kör, félő volt, hogy elszalad, ezért folyamodott az Egyed efféle illegális megoldáshoz. Azonban már késő volt, a ló egyre nagyobb teret szerzett magának, már az Egyednek is futni kellett utána. A futószárazás közbeni futásnak több fokozata van, ebből az első a hátradőlve futás. Amennyiben a futási inger ettől nem múlna el, jön a méltóságteljes fokozat. Ez nem szokott sokáig tartani, hamar sprintbe megy át, majd rögtön követi a hétmérföldes fokozat, amikor a lovas olyan négy öt méteres lépésekkel követi az ekkor már világnak indult lovat. Innentől másik sportágra váltunk, és átmegyünk könnyed úszásba a levegőben, majd miután rájövünk hogy a felszállás nem fog sikerülni megpróbálunk landolni a homokban, de mivel az Egyed szintén a csuklójára tekerte a futószárat, egyben azonnali lehetőséget is kapott arra, hogy bebizonyítsa tudatlan tanítványának, miért is nem szabad ilyet csinálni. Jelentem a leckét megtanultam, azóta sem teszek ilyet,....kivéve ha valakit ki kell okosítanom az irányban, hogy mit ne tegyen, ha el akarja vinni futószárastul a ló....hihihi....!