1986-ot írtunk, s mint rendesen minden ősszel, a turista-és versenyszezon végezetével eljött az ideje, hogy behozzuk az évjárati csikókat, kiderítendő melyik mire lesz alkalmas. Bőséges évjárat volt, nekem jutott vagy négy. Volt köztük egy kanca amelyiknek a Furfang nevű telivér volt az apja. Az Egyed látatlanban is meg volt győződve róla, hogy ez egy igazi ugrófenomén lesz. Nos az hamar ki is derült, hogy nagyon jó reflexszel van megáldva, illetve kivételesen gyorsak a lábai, valamint a hátulját sem húzza maga alá. Hiába no, a szakmai tapasztalatot semmi sem helyettesítheti, mondhattuk volna az Egyednek, azonban lehet hogy nem örült volna a dicséretnek, tudniillik az előző mondathoz azért némi magyarázat is tartozott. Nevezetesen, ha csak egy ujjal is hozzáértél rögtön rúgott ( jók voltak a reflexei) olyan gyorsan, hogy szemmel nem bírtuk követni, csupán a röpködő vakarók, kefék, lapátok és villák megtett útjának, és a repülő tárgy súlyának hányadosa szorozva a Pi négyzetével, következtettünk a rúgás mivoltára és intenzitására. Hát Szilason már csak ilyen tudományossan mentek a dógok. Lovaglás közben tulajdonképpen nem csinált semmit, csak akkor nyüszített ha a lábadat odatetted az oldalához. Egyed végtelen türelemmel mondogatta, hogy majd lesz ebből csak időt kell hagyni neki. Így ment ez egész télen mígnem tavaszodni kezdett, a csikó mit sem változott, minden patkolás egy hőskölteménnyel ért fel, s aki tehette messze elkerülte az utolsó állást, nehogy egy kéretlen seggberúgással legyen gazdagabb. Azért ő állt az utolsó állásban, mert ha valaki lopni jött volna....hihihi...szóval házőrzőnek jó volt. Én már egészen hozzászoktam és alkalmazkodtam a dologhoz, amikor az Egyed türelme egyszer csak hirtelen elfogyott, valószínűleg azért, mert egy óvatlan pillanatban a csikó lába elfüttyent a füle mellett. Na kérem szépen rögtön megállapíttatott, hogy a turisták védelmének okán, ez a ló tökéletes paraméterekkel bír a Kiss Józsi fogatába. Józsi két szép sárgát hajtott, mindkettő hókás kesely lábú szép pár ló. Éppen akkor takarították be a kendert, és fogatokkal hordták  az Új tanyára. A peresztrojka hatása már ekkor érezhető volt, ami abban mutatkozott meg, hogy a kocsisoknak teljesítménybe kellett dolgozniuk, ez pedig oda vezetett, hogy a nagy hajtásban az egyik sárga egyszer csak feladta a kapitalizmus elleni harcot, s eltávozott az Örök Vadászmezőkre. Így hát a Józsi fogatában volt egy betöltetlen állás, és az Egyed rögtön tudta, hogy a Furfang-csikót pont arra teremtette a jó Isten, hogy a Józsi védelmező keze alatt segítse tovább építeni a szocializmus alapjait. Jelentéktelen eltérések persze felmerültek a lovak között, de hát ki nem ....ja le, hogy tizenöt centivel kisebb volt, a fakó pej se nagyon passzolt a sárgához, meg mozgásbéli különbségek is akadtak hiszen a pej nem tudott lépni meg ügetni, de hát a Józsi úgy is teljesítménybe dolgozik mondogatták. Azt az apróságot meg már el is felejtettem, hogy még életében nem volt befogva, az Egyed meg azt mondta a Józsinak, hogy fosunk tőle, azért kell mennie a háztól. A Kiss Józsiról még tudni kell, hogy ő volt Szilason az úgy nevezett falusi hippi mozgalom igazi megtestesítője, aki az elidegenedett fogyasztói társadalom ellen anarchisztikusan és feltűnősködően lázadt. Ezt például az öltözködésével juttatta kifejezésre, lehajtotta a gumicsizma szárát, a svejci sapkát meg olyan klarkgébölössen félrecsapva a szemére húzta, kiváltva ezzel a Tsz vezetőség fejcsóválását. Szóval, meg volt beszélve, hogy Józsi szombaton délelőtt jön a lóért, az Egyed meg a lelkemre kötötte, hogy addig futószárazzam amíg mozog. Ez meg is történt, és épp csak arra volt még időm, hogy egyszer még búcsúzásképpen kirúgassam a kezemből a vakarót, amikor megérkezett Józsi, hogy elvigye a csikót. Legnagyobb rémületünkre be akarta fogni a másik mellé, és semmiféle indokkal eltántorítani nem lehetett ebbéli szándékától. Hetekkel később derült csak ki, hogy rendíthetetlen nyugalmának alapját az képezte, hogy az Egyed őszintén bevallotta neki, hogy a ló nem rúg, csak mi fosunk tőle. Fel is dobta rá a hámot úgy mintha már legalább húsz éve kocsiban járna, aztán kivezette, befogta villám gyorsan, s amikor mi óvatosan figyelmeztettük, hogy vigyázzon az istránggal, ő csak annyit válaszolt: - Nem kő fozsnyi...! Ezt követően elporzott, a Furfang-csikó meg nem csinált semmit. Fel is merült bennünk, hogy ez a Józsi-gyerek tud valamit amit mi nem. Na eltelt a hétvége, kedden vinni kellett néhány lovat patkolni. A bognár-műhely ott volt a kovácsok mellett, s látjuk ám, hogy ott áll a Józsi kocsija, az eleje meg szarrá van rúgva, a spitzbogniból nem maradt egy darab se, de még a vasak is úgy el voltak tekeredve, hogy a Mikó Jóska bá fél napig vakargatta a fejét mire neki látott. Summa summárum, Józsi kinyilatkoztatta, hogy a ló úgy rúg mit a géppuska, és talán másik feladatot kellene neki találni. Így hát a Tsz vezetőség úgy döntött, ha semmire sem jó akkor legyen belőle anyakanca.....hihihihi.....!