Már egy jó ideje van olyan érzésem, mintha valakik patikamérlegen mérnék az életem összetevőit. Mindig mindenből annyit amennyire éppen szükség van ahhoz, hogy a bennem egyre csak érlelődő, forrongó Esszencia tökéletesedjék, finomodjék, nemesedjék. Én csupán az Üst szerepét töltöm be, s a sors iróniája, hogy mire hosszú-hosszú idő után elkészül a "varázsital", az üst kilyukad, használhatatlanná válik, az Esszencia pedig elillan belőle és önálló életre kel.....