Pár éve a Tomnál egy problémás lóra készültem felülni, s ilyenkor mindig viszek magammal egy kis szénát hogy lássa, jóindulattal érkeztem, nem szeretnék háborúzni. Igen ám, de amint nyújtottam neki a szénát, ö kikapta a kezemből, majd tátott pofával rontott rám. Bevallom őszintén, én pedig úgy szájba vágtam, hogy majdnem beesett a sarokba, de a következő pillanatban már dobta is a farát, hogy rám rúgjon. Az igazság az, hogy nem vártam meg a végkifejletet, hanem hátba vágtam a kantárral, ezzel együtt erőteljesen rákiabáltam, amitől megijedt és beállt a sarokba, felhagyva addigi szándékával. Amikor a kantárral odamentem hozzá moccanni sem mert, ekkor odanyújtottam neki a maradék szénát, s látszólag kicsit oldódott. Később, futószárazás közben is nekem jött, a két mellső lábával próbált elérni, mivel mindig úgy fordítottam, hogy rúgni ne tudjon. Amikor támadott, én rögtön visszatámadtam, ekkorra már egyértelművé vált, hogy nem akar előre menni. Addig futószáraztam amíg azt nem éreztem, hogy feladta a meccset. Akkor felültem rá, és kimentem vágtázni vele a galoppra. Másnap még próbálkozott egy picit, de már sokkal jobb volt, pár nappal később  pedig már teljesen normálisan viselkedett. Hát igen, a fent leírtak alapján nyugodtan mondhatod, hogy milyen csúnya ember vagyok, mert erőszakot alkalmaztam a lóval szemben. Töredelmesen beismerem, ez így van ! A mai világban divattá vált azt hangoztatni, hogy az erőszak minden formáját illik elutasítani, különben meg leszel bélyegezve, pedig a jó öreg Természet nem véletlenül találta ki a létezését, pontosan megvan a szerepe a világban, ezért szerintem nem elutasítani kell, hanem tudni, és alkalmazni a mértékét. Világunkban minden dolognak létezik az ellentét párja is. Ezeknek a pároknak az a jellemzőjük, hogy egyik sem létezhet a másik nélkül, ha nincs fény, nincs árnyék sem. Ezért botorságnak tartom háborút indítani az erőszak ellen, mert ezzel együtt a békesség ellen is harcolsz, anélkül, hogy tudnál róla. Minden nap alkalmazunk erőszakot mindannyian, a társadalom által meghatározott etikai mérték szerint. Ez kultúránként teljesen eltérő lehet, de ha belefér ebbe a mértékbe, akkor elfogadjuk, pedig közel sem biztos, hogy az adott kultúrában helyesen alkalmazzák az erőszakot. Ma nálunk az a trend, hogy el kell utasítani. A lónál csupán ott van a probléma, hogy ezt a mértéket a lovak társadalma határozza meg, de sokan ezt az emberi társadalom mértéke szerint értékelik. Sokan fizettek már ezért a tévedésért az életükkel is akár. Ha csikó fájdalmat okoz az anyjának miközben szopik, a kanca jó nagyot harap a farába, és ettől még a csikó nem szenved semmilyen pszichés hátrányt, nem válik később anyagyilkossá emiatt, s néhány perc múlva ismét szopni fog, csak éppen most már tudja meddig mehet el. Amiből a Természet kettőt adott, általában azért tette, hogy képesek legyünk egyikkel a másikat egyensúlyban tartani. A lovasembernek mindig tudnia kell megmutatni az erejét a megfelelő pillanatban, viszont a másikban a gyengédséget is fel kell villantani, hogy a ló tisztában legyen a szándékainkkal. Egy szó mint száz, számomra nem az a kérdés, hogy legyen vagy ne legyen erőszak, hanem, hogy ismerjük-e a mértékét, és képesek vagyunk-e azt alkalmazni. Az pedig részemről teljesen természetes, ha ezzel valaki nem ért egyet, attól még lehetünk barátok, legfeljebb különböző mezsgyén igyekszünk ugyanannak a hegynek a tetejére. Az embernek sokszor nincs igaza élete során, azonban miközben az igazságot keresi formálódik, törődik, változik vele együtt a véleménye is. Nem kell mindig igazunknak lennie, viszont mindig azt kell mutatnunk amilyenek igazából vagyunk, s pillanatnyilag nekem ez a véleményem az erőszakról ellenére annak, hogy a legtöbb ember ezt másképpen gondolja.....