- Képzeld, hat lovat eladtunk ! Jött egy olasz, elég jól beszélt magyarul, és az összeset megvette amit kivezettünk.
- Pedig féltem egy kicsit, hogy észreveszi a Pajkos sántaságát, meg a Picur is jól elrúgta a rudat amikor megugrattuk, de ez azt mondta, nincs ideje most máshol lovat nézni, tele kell raknia a kamiont. Vett valahol egy másik lovat is, azt majd ide hozza, ezeket felrakjuk és így tele is lesz a kamion. Amint felraktuk a lovakat készpénzben fizet, állatorvosra nincs szükség, mert úgyis csak a pénzt akarják lehúzni az emberről.
Elgondolkodtam, valahogy ismerősnek tűnt a forgatókönyv. Az egyik barátomat csapták be az "olaszok" elég különös módon. Szóvá is tettem, furcsa dolog az ha valaki így vesz lovat, nem is alkuszik, se vizsgálat nem kell, úgy is jó ha sánta.
Ilyen "olaszt" kifogni 1 000 000 000 000 : 1 -hez nagyságrendű szerencse kell, Bogár Pisti szavaival élve, ritka, mint a szemüveges cigány. A cimborám azonban nem hagyta magát meggyőzni, kötötte az ebet a karóhoz, mert ő ilyen szerencsés ember, hat millió forint az hat millió forint, és az embernek csak egyszer adatik meg, hogy ilyen szerencséje legyen az életben. Nem kenyerem a fölösleges győzködés, meg aztán lehet, hogy csak képzelődöm, ezért ennyiben maradtunk! Kíváncsian vártam a folytatást, ami az általam ismert forgatókönyv szerint, nem azzal folytatódik, hogy az " olasz üzletember" kifizeti, és elszállítja a lovakat.
Még azon a héten megjelent ugyanott egy "komoly" szándékú lóvevő, amolyan szicíliai típus aki szarvasi illetőséggel bírt, s vett is egy olcsó, úgynevezett "bogó" lovat, áron felül 150 000 forintért. Ki is fizette előre, de a lovat a barátunknak kellett leszállítania Szarvasra . Fel sem tűnt senkinek, hogy hovatartozását tekintve ő is " etruszk" gyökerekkel rendelkezett. A szállítás időpontját másnapra tűzték ki, harmadnapra pedig jött volna a másik olasz a lovakért. Micsoda jó hét !! A következő napon, mielőtt még elindultak volna a "bogó" lóval Szarvasra, kaptak egy telefonhívást a "gazdag olasztól", hogy el kell halasztani a hat ló szállítását, mert vett Szarvason egy lovat, és bizonyos körülmények miatt most nem tudja elhozni, ebből következik, ha nincs tele a kamion, nincs szállítás, s akár két hónapig is várni kell majd az újabb lehetőségre. Köszöni szépen, nagyon örült volna, ha összejön az üzlet így karácsony előtt, mert az olasz hagyományok szerint, karácsonyra lovat szoktak ajándékozni, és a pulyka után ez a második legnagyobb üzlet, meg hát ő maga is egy csomó pénzt bukik ezen a vállalkozáson. De hát mit lehet tenni, tudni kell emelt fővel veszíteni.
- Várjál cimbora, nincs itt semmi probléma, pont most megyek Szarvasra, visszafelé elhozom a te lovadat, tele lesz a kamion, mindenki jól jár ! 
Az olasz örömében majd leesett a székről, áldotta az istent, hogy pont ilyen jó emberekkel köthetett üzletet, mindenkinek jól fog jönni az a kis pénz karácsonyra. 
- Amikor Kecskeméten jársz, szólj ide, kapsz tőlem 300 000 forint foglalót, csak azt kell odaadnod, a többi már le van zsírozva, elhozhatod a lovat. Minden rendben is ment, megkapta a pénzt, letette a "bogót" az egyik helyen, s ment a másik lóért, ugyancsak Szarvasra, az olasz negyedbe. Amint odaért, már az összes szarvasi "olasz" ott tolongott az udvarban alig lehetett megmozdulni tőlük. Bemutatták a lovat, és abban minden olasz egyetértett, hogy milyen szerencsés ember az, aki ezt a hatmilliós lovat kétmillióért meg tudta venni. Barátom elő is villantotta a lóvét, mind a háromszázezer forintot, amire a tisztes jelenlevők mindjárt felhördültek.
- Már ugyan csak nem tetszik gondolni, hogy eztet a drága lovat odaadjuk háromszázezerért. Vagy két millió, vagy viszontlátásra, majd ha meg lesz a pénz viheti a lovat !
Hej, búnak eresztette fejét a cimborám, most aztán mindennek vége. Nem tudhatta, hogy a cigányoknál, bocsánat az olaszoknál azt tartják, ahol a szükség, ott a segítség . Ebben a pillanatban megjelent a porondon az aki a "bogót" vette meg.
- Valami baj van ?
- Tudok segíteni ?
Miután meghallgatta hősünk elbeszélését, rögtön fel is ajánlotta a segítségét, mert tömött iszákjában mindig hordott magánál 2-3 millió forintot, hátha útközben kenyeret kell venni a családnak.
- Adok én neked kölcsön, hiszen barátok vagyunk. Írunk egy papírt, itt a két milla, és néhány nap múlva csak alig több mint két és fél milliót adsz vissza. De ne aggódjál, úgyse neked kell kifizetni, hívd fel az "olaszt" rendben lesz-e így.
Természetesen az "olasznak" minden pénzt megért az üzlet, úgy hogy csillogó szemű barátunknak már semmi nem állt az útjába, s mindez csak egy aláírásába került. Felrakta a most már két milliót érő lovat az utánfutóra, miközben azt gondolta. - Hát én ezért a lóért bizony nem adnék még háromszázezret sem, de ez legyen a hülye olasz problémája.
Ekkor még nem sejtette, hogy pont most vett meg egy háromszázezret érő lovat két és fél millióért. Másnap nem jöttek a lovakért, harmadnap sem. Negyedik nap jöttek.... a cigányok, hogy ha délutánra nem kapják vissza a pénzüket, szívesen felgyújtanák a házat a családdal egyetemben. Délutánra meg volt a lóvé, de az "olaszok" nem jöttek a lóért egy hét múlva sem, egy hónap múlva sem, és azóta sem. Hát jól vigyázz, ha jön Csilicsala bácsi....!