Még a Gerrynél lovagoltam Írországban, amikor egy hatalmas bukás során ( ami azt jelentette, hogy a ló úgy forgott a hossztengelye körül mintha cigánykereket hányt volna egymás után vagy ötöt), olyan szerencsésen sikerült landolnom, hogy csupán a kulcscsontom törött el. Azonban ez is éppen elég volt ahhoz, hogy ne tudjak egy ideig dolgozni, így hát haza repültem. Három hét után elfogyott a pénzem, a karomat meg már úgy ahogy tudtam használni, ezért visszamentem Írországba, s bevetésre jelentkeztem Gerrynél. Akkoriban sok dzsoki járt oda lovagolni, ezért a Gerry kímélő üzemmódban tartott, ami azt jelentette, hogy ablakot pucoltam, meg efféle f....ságokat csináltam. Hát őszinte leszek, egy igazi trottynak éreztem magam, illetve azt gondoltam, mellőzve vagyok, nincs szükség egy nyomorékra. Egy hét után szóltam is a Gerrynek, hogy ha nincs rám szüksége, akkor keresek magamnak másik helyet. Nos Gerry közölte, hogy higgyem el, neki nagyon nagy szüksége van rám, és ezt bebizonyítandó, holnap tíz lovat fogok lovagolni. Azt tudni kell, hogy a racingiparban a tíz ló elég soknak számít, hozzávéve azt is, hogy csak délelőtt dolgoznak a lovak. Mindezzel együtt nem vettem komolyan amit mondott, gondoltam csak nem akar ennyire megszívatni, hiszen ö is tudta, hogy még nem volt százas a vállam.....Aztán másnap beváltotta az ígéretét. Miután nem kivételezett velem, s mindenféle lóra fel kellett ülnöm, az ötödik tájékán már úgy éreztem nem bírom tovább, de láttam az arcán, csak azt várja, hogy feladjam, ergo neki lett volna igaza, s mehettem volna vissza ablakot pucolni. Konok ember vagyok nem szeretek félmunkát végezni, amit magamnak főztem meg is eszem, nem beszélve a megaláztatásról és szégyenről ami azért ért volna mert nagy volt a szám. Azt hittem soha nem telik le az a délelőtt. Amikor a tizedikről leszálltam, már félhulla voltam, de nem mutattam neki. Gery nem szólt semmit, de másnaptól már csak négyet kellett lovagolnom......