1975-ben Mezőkeresztesen 32 forintba került egy óra lovaglás. Ezt onnan tudom, hogy amikor júniusban felvételt hirdettek a lovasiskolában utánpótlás címén, én is jelentkeztem azonban elutasítottak, mivel nem helyben illetve a környéken tanultam tovább. Ám annyira vágytam lovagolni, hogy még frissiben rögtön haza kerekeztem ( mintegy 4-5 kilométerre laktam az istállótól ), és ami pénzt találtam mind összeszedtem. Beletellett egy kis időbe amíg tíz, húsz fillérenként összekapirgáltam a harminckét forintot ( oké, volt benne néhány egy forintos is ). Amint megvolt, uzsgyi vissza. A Csaba bácsi (Szemere ) meg a Joci ( Tóthpál) éppen kint beszélgettek az istálló előtt, amikor beállítottam egy zacskó pénzzel mint valami rongyszedő zsidó. Kérdően rám néztek, vajon mit akarhatok. Válaszképpen odanyújtottam az egész zacskó harminckét forintot, s hozzáfűztem szemlesütve ( mivel már akkor sem volt menő aprópénzzel fizetni, ráadásul körülbelül olyan volt mintha most öt forintosokkal fizetnél ki öt ezret ), hogy lovagolni szeretnék. Egymásra néztek, majd a Joci visszatolta a kezemben lévő pénzt és intett, hogy csatlakozzak a többiekhez, elférek ott én is. Hát így kezdődött a pályafutásom.....