2013. jún 17.

A vérrel írt levél

írta: Panyi György
A vérrel írt levél

     1967 augusztus végén nagy veszteség érte Püspöki apacs törzs harcosait. Ekkor ugyanis a kígyónyelvű sápadtarcúak - azzal az ürüggyel, hogy "iskolatáskát vesznek neki" -, Fehér Bölényt a törzs egyik legjobb felderítőjét becsábították a bűn városába bizonyos Miskolcra, ahonnan újabb hazugságokkal rábírták, hogy felüljön a Tüzes Vasszörnyetegre mert szeretnék ha megszemlélné a fehér ember nyomorult országát. Azonban a mezőkeresztesi prérihez legtávolabb eső Kőszeg városában elfogták, fejét kopaszra nyírták, és egy "Nevelő otthon" nevű börtönben magára hagyták. Fehér Bölény vesztét az okozta, hogy hitt a sápadtarcú kutyák hízelgő szavának, s megbízott bennük. Az Apacsoknál Püspökiben nem volt szokás a kettős beszéd, a törzs igaz harcosokat nevelt, akik mindig arról beszéltek amire gondoltak, így nem volt nehéz tőrbe csalni. Igaztalan vádak alapján nyolc évet kellett itt eltöltenie. Az első hetek nagyon nehezen teltek a szabadsághoz szokott Fehér Bölénynek, az első reggel tett szökési kísérlete kudarcot vallott, és bár a sápadtarcú aki tőrbe csalta gyakran írt neki levelet, ami tele volt kettős beszéddel, hogy szeretik meg így lesz Fehér Bölénynek a legjobb, Fehér Bölény szívét ez nem melegítette fel. Nem evett rendesen, nem volt többé a prérin megszokott cukros-zsíros kenyér, a fehér ember táplálékát nehéz volt megszoknia, egyre csak fogyott szótlan lett, az árulást nehezen emésztette. Az egyik nap azonban egyszerre két levele is érkezett. Az egyiken látszott, hogy az írásban gyakorlott sápadtarcú írta, a másik azonban tele volt vérfoltokkal, s lerítt róla, hogy aki papírra vetette a betűket nem szokott hozzá az íráshoz. Talán csak azért nem mert ahonnan ő jött ott még az adott szó többet ért bármilyen levélnél. Mivel Fehér Bölény még nem tudott olvasni, ezért bizonyos Annus néni volt kénytelen felolvasni a levelet. Elszörnyedve vette ki a borítékból, a két ujja között tartva, mert a levélpapírt szinte beborította a rászáradt vér. A levél rövid volt, de Fehér Bölénynek minden szava életelixírként hatott.

Kedves Fehér Bölény !

Szívünk elszorult amikor tudomásunkra jutott a fehér kutyák gaz tette ! Ígérjük a bosszú nem marad el, amint lehet elégtételt veszünk lakoljanak a bűnösök. Amióta elraboltak, én hadi ösvényre léptem, de engem is elfogtak, és a börtönből írom most neked ezt a levelet. Tarts ki, a Nagy Szellem segíteni fog, de ha ő nem majd mi kiszabadítunk...!

A püspöki apacsok nevében: Szürke Medve (Laci)

Ui: Majd ha hazaengednek szünetre, megyünk megint felderíteni, mert a kertekalatti sziú kutyák egyre szemtelenebbek. Azt hiszem a téli szünetben hadiösvényre lépünk...!

Hát azt hiszem ez a levél adott erőt az ezt követő nyolc év elviseléséhez....!

Szólj hozzá