2013. jún 04.

Tájfun és a szügyhám (2.)

írta: Panyi György
Tájfun és a szügyhám (2.)

     A sikeres Kiskunhalasi verseny után, tartottuk magunkat a tervhez, és próbáltunk minél több "felhozó" versenyt beiktatni Tájfunnak. Éreztem azonban, hogy Halast követően valami megváltozott, mert a ló "akadt" egy kicsit az oxerok felett, és akárhogy igyekeztem is rájönni, egyszerűen nem találtam a probléma okát. Nyertünk vele így is 1.40 - en néhányszor, de éreztem, a nagy durranáshoz ez nem elég, márpedig mi el akartuk adni a lovat jó pénzért. Majd két hónapig tartott ez a nyűglődés, a ló nem az igazi formáját hozta, én pedig csak egy helyben toporogtam a megoldás tekintetében. Megjegyzem így utólag, talán szükségem is volt rá, segített a földön maradni, s nem szállt el az agyam magamtól. Ekkor jött el a Mén- és Kancaverseny ideje Mezőhegyesen. A Mén II - ben indultam, s mindjárt az első pályán - ami általában a legkönnyebb is - ütöttem egyet. Nagyon bosszantott a dolog, mert még mindig nem érkezett válasz a saját magamnak feltett kérdésre : - Miért nem mer ugrani Tájfun ? A Szerencsém azonban most sem hagyott el, s mint már annyiszor életemben, a segítségemre sietett. Talán észrevehette, hogy teljesen rossz úton tapogatózok, s megunta a balfaszkodásomat. Történt pedig, hogy este barátaink érkeztek, s felidéztük az elmúlt néhány hónap örömteli eseményeit, fényképek is előkerültek. Körbe adtuk a fotókat, mindenki hozzáfűzte a saját élményét, amiből akadt bőven, hiszen nálunk minden csapatmunka volt, én csak a szerencsés voltam aki feltehette az "I"- re a pontot. Éppen két képet tartottam a kezemben, mindkettő Tájfunról készült, az egyik Halason, a másik pedig jóval utána. Rögtön feltűnt, hogy másképpen van felszerelve, illetve másik szügyhámot használtunk a halasi versenyen. Én rendkívül konzervatív ember tudok lenni, ami azt jelenti, hogy ha valami jól működik, addig nem változtatok rajta, amíg az úgy is marad. Kényszerből használtunk szügyhámot, mert mindig hátracsúszott a nyereg, s bár azt még nem tudhattuk, hogy valóban az okozza-e a problémát, mégis eldöntöttük, hogy másnap anélkül próbálkozunk. A következő napon már szügyhám nélkül melegítettem, s izgatottan vártam , hogy eljussunk az oxerig, mert a gond mindig az oxer fölött adódott. Tájfun mint mindig, most is jókedvű volt, elkezdtünk ugrani. Meredeken illetve kisebb oxeron még nem éreztem különbséget, de amint emeltünk a magasságon, egyre jobban kezdett ugrani a széles ugrás felett is, mintha kicserélték volna. Könnyedén szálltunk az ugrások fölött, élmény volt a lovasnak, és annak is, aki csak lentről figyelte az eseményeket . Tájfun ismét a halasi formáját mutatta, s ettől kezdve meg is tartotta addig, amíg tartott a küldetésem. Sajnos az első napi "fának" köszönhetően csak a harmadik helyen zártuk a versenyt, mégis örülhettünk mert az akkori szövetségi kapitány - Burucs Balázs - közölte velünk, hogy számít a lóra a következő ( Potsdami ) versenyen. Addig pedig, ha szeretnénk versenyeztetni a lovat, kimehetünk vele Telfs-be ( Ausztria-Tirol ), egy elég jól fizető CSI-re.
Na, pont ez kellett nekünk, kapva kaptunk az alkalmon, mert éreztük, talán lesz esélyünk pénzre váltani reményeinket. Kihangsúlyozom, én erre, mármint az eladásra kaptam a megbízást, tehát minden terv szerint haladt ! A verseny, a következő hétvégén volt esedékes. Akkor még mi sem tudtuk, hogy újabb különös dolog veszi itt kezdetét, bár voltak erre utaló jelek. A versenyszámok csütörtökön kezdődtek, s mi az indulás időpontját szerdára, a kora hajnali órákra tűztük ki. Előző napon Pista felhívott, nehogy elfelejtsem a papírjaimat. Rutinosan belenéztem az útlevelembe, s meghűlt az ereimben a vér.
- Lejárt az útlevelem ! Már nincs idő újat csináltatni !
- Hát akkor ennyi ! - hallottam Kobza Pista csalódott hangját a vonal túlsó végén.
Az a gondolat futott át az agyamon, hogy ha az" élet" felkínálja az alkalmat, azt illik elfogadni, mert ha nem használom ki a lehetőséget, azt gondolhatja nincs is rá szükségem, s többé nem "zaklat" vele. Ezért azt mondtam Pistának .
- Ne aggódj, megyünk Telfs-be ! Induláskor nálad találkozunk, a többi az én dolgom !
Ezzel kezdetét vette ennek a különös történetnek a következő epizódja,........

Szólj hozzá