A "Krónikás"  jobbján a "Kamarás" állt, balján a "Kincstárnok" foglalt helyet. Arcukat az aggodalom redői barázdálták, már amennyit hosszú szakálluk látni engedett belőle. A "Kincstárnok" volt felelős a képességek kiosztásáért, mint például ész, erő, akarat és a többi. A kincstár aranykulcsa a derekán függött, nehéz ébenfa ajtaja előtt tömött sorokban kígyózott a megannyi születésre váró. A kincstár azonban 1961 április 29-én, Greenichi idő szerint délután négy órakor, szokatlan módon rövid ideig tárva volt, mert akire mindezeket rábízták éppen értem aggódott. Nem volt sok ideje a felkészülésre, hiszen soron kívüli érkezésemmel megzavartam az addig jól megszokott rendet. Óriási hátizsákomat a "Kamarástól" kaptam, először hozzá irányítottak. Ő rakta tele feladatokkal, rám váró nehézségekkel a csomagomat. A "Kincstárnok" ez alapján igazította hozzá, és rakta a zsákba a megfelelő képességeket. A "Krónikás" kétkedve megjegyezte, hogy "talán kicsit súlyosabb lett az a csomag a kelleténél...!"  "Mit tehettünk volna, gyorsan kellett cselekedni, megtettük amit tehettünk...!"

- "Nem kell aggódni, legjobb "Őrzőim" közül kapott kettőt...!"- szólalt meg ekkor az addig a háttérben csendben figyelő "Testőrparancsnok".  Már fent van a vonaton, sok múlik majd a "Kalauzon". A többiek egyetértően bólintottak. Eközben a "Kalauz" egy pici fülkéhez vezetett, s azt mondta. 

- "Tudom, hogy nincs jegyed, mégis azért segítettem neked, mert láttam, hogy milyen elszántam akartál felszállni "Életed Vonatára"...Nem számítottunk felszállóra, ezért nem álltunk meg, de Te mégis megpróbáltad... Mi szeretjük az ilyesmit, és ilyenkor segítünk.." Itt meghúzhatod magad aztán majd kitalálunk valamit...!" Olyan fáradt voltam, hogy rögtön leroskadtam, s elaludtam....... Egy Miskolc nevű városban ébredtem, s azt mesélik, hogy éppen 1961 április 29-t írtunk akkor, Greenichi idő szerint délután négy órakor.......