Lilla három évesen az Alindóval 1991-ben

Lilla még nem volt három éves, amikor Németországba került. A lovakkal nőtt fel, amikor én lovagoltam, ő az úgynevezett "stübben"-ben ( pihenő helység, ahol a lovasok kávéznak, pihennek beszélgetnek ) dolgozott. Munka volt bőven, mert hol a Johann kutyáját ,Joe-t kellett beszínezni lilára és zöldre, vagy éppen az előző napi történéseket kellett papírra vetnie a maga módján. Minden "dokumentálva" volt, egészen attól kezdve, hogy az Ulit éppen hasba rúgja a ló, vagy Ő maga esik le az ijedt póniról, s keservesen sír utána. Az első hat hónapban egy kukkot nem mondott németül, de mindig figyelt, és úgy csinált mint aki érti, hogy miről folyik a beszélgetés. Néha helyeslően bólogatott, máskor tagadóan rázta a fejét mintha nem értene egyet, miközben elmerülten rajzolt. Telt múlt az idő, Lilla csak nem akart beszélni, és az "okos" szülő ilyenkor már elkezd aggódni. Biztosan nagy megrázkódtatás volt, hogy "kiszakítottuk" a megszokott környezetből, és a gyermekpszichológia így meg úgy, és elképzelhetőnek tartottuk, ha felnő, majd ez miatt lesz alkoholista, vagy nem is merem folytatni... Abban az időben minden este "varázsoltam" neki valamit, de a legnagyobb kedvence a Kindertojás volt. Ez már odáig fajult, ha az üzletben csokit akartunk venni, Lilla mindig leintett minket, mondván : - Minek költenéd a pénzt, majd este úgyis varázsolsz !
Történt egyszer, hogy éppen az előző este varázsolt kindertojással játszott, amikor a stübbenbe belépett Kurt, egy középkorú német úriember, aki szerette a gyerekeket, és tőle érdeklődött , az elfoglaltságát illetően. Lilla - anélkül, hogy megszakította volna fontos tevékenységét - azt válaszolta : - Ezt apa varázsolta tegnap ! A beszélgetés hevében az emberek egy pillanatra felkaptak a fejüket, de egy másodperc elteltével már mindenki ott folytatta ahol abbahagyta. 
Lilla is folytatta.
- Apa minden este szokott nekem varázsolni !
Elcsendesedett a stübben, majd Johann szólalt meg először.
- De hiszen te németül beszélsz ?!
- Ja, in Deutschland schpricht mal deutsch !( - Hát igen, Németországban németül beszél az ember..!) - válaszolta, de tennivalói nem engedték, hogy tovább foglalkozzon a témával.
Miután napirendre tértünk az események fölött, mindenki ment a dolgára. Lilla egyedül maradt Kurttal, aki egyszer csak azt mondta neki.
- Én is tudok ám varázsolni !
Lilla ezt kétkedéssel fogadta, mert rajtam kívül még nem találkozott varázsló emberrel.
- Jó, akkor varázsolj nekem egy kindertojást !
- Azt most éppen nem lehet, de figyelj !
Azzal, csiribú-csiribá, hókusz-pókusz, és kivette a szájából a műfogsorát. Lilla megbabonázva figyelte, Kurt pedig mutatta, hogy nem csalás nem ámítás, a fogai most nincsenek a szájában. Kicsivel később, csiribú-csiribá, hopp, és már vissza is varázsolta a helyére. Lányom csak percekkel később ocsúdott fel a meglepetésből, ekkor megragadta Kurt kezét, és vonszolta ki az istállóba.
- Apa, a Kurt is tud varázsolni ! - kiabálta.
- Mutatsd meg neki is !- szólította fel Kurtot az ismétlésre, aki készséggel megismételte a mutatványt.
- Ugye Apa, te is meg tudod csinálni ?
Ha erre azt válaszoltam volna, hogy az csak egy műfogsor, rögtön elveszítettem volna minden hitelemet. Így kénytelen voltam elismerni Lilla nagy csalódottságára, hogy nálam is vannak nagyobb varázslók.