Gyurikám mi az anyád p......nak rángatod jobbra balra a fejit?!. Sokkal jobb pontot tudtam vóna adni, ha nem jár a kezed, mint bíró s.....be a ló....sz ! Soha nem dolgoztunk együtt, de szeretett engem, és mindig tudott olyat mondani amitől röhögőgörcsöt kaptunk, persze ő el sem mosolyodott közben. A németországi éveim legelején, egyszer kijött meglátogatni a lányát, - aki valahol Oberfalzban lakott -, s nem felejtett el felhívni, érdeklődni, hogy megy a sorom. Beszélgetés közben közölte, hogy most éppen hazai fokhagymás pácolt sonkát fogyaszt, és nekem az ilyesmi biztos nem hiányzik, mert ő úgy hallja, hogy már a magyart is német akcentussal beszélem. 
- Még a telefonon keresztül is érzem a fokhagyma illatát ! - válaszoltam neki.
- Érzed az anyád p....ját ! - mondta, és jót nevettünk .
Utoljára Fehérváron találkoztam vele, egy 14-15 éves kislányt melegített be a versenyre. Természetesen beszélgettünk, mint mindig amikor találkoztunk. Közben a kislány ugrott, ő pedig dirigálta, hogyan miképpen lovagoljon.
- A fordulóból gyere többet, ne húzogass annyit ! A két ugrás között kicsit beszélgettünk. A kislány jött újból .
Matyi bácsi : - Ne húzogass annyit, gyere többet ! A leány megint fordult, de most sem volt jó.
- Mondom, gyere többet a fordulóból..!  A  kislány ismét jött a másik kézről, de a tempó csak nem lett jobb. Na, erre az öreg elordította magát, hogy még az éppen ugró lovak is megálltak a levegőben.
- A k...a isten b....a meg , gyere már gyorsabban mert szétrúgom a p...dat. Egy pillanattal később, mintha mi sem történt volna, hozzáfűzte csak úgy nekem mert én álltam mellette.
- Ügyes kislány ! 
- Csak néha biztatni kell !