....Az "elszalad" a köznépi, póri változat amit csupán tudatlanok használnak. Hivatalosan "elragad" lenne, de ez olyan mint amikor Sáfrány Zoli bejött a szilasi nyergesbe, és azt mondta nekem : "- Gyuri, légyszíves biztosítsál már számomra egy nyerget és kantárt mivel úgy döntöttem lóra szállok, és ismereteim hiányosak azt illetően, hogy milyen felszerelést használhatok...!" Lehet most mosolyogsz, pedig ez egy szép megfogalmazás lett volna, ha nem a szilasi nyergesben történik, hanem mondjuk egy angol lord vidéki birtokán. Én pedig Szilason inkább ahhoz voltam szokva, hogy "aggyá má valami szart", ezért nyilván felakadtak a szemeim. A manóba, már megint elkalandoztam, térjünk vissza a tárgyhoz, vagyis "miért szalad el a ló"...?  Nos, úgy döntöttem megkönnyítem a dolgod és elárulom az elején a film végét, így legalább megspórolok neked egy csomó időt, s ahelyett hogy ezt olvasnád csinálhatsz valami más marhaságot. Szóval a lényeg az, ha egy ló elszalad, az mindig valami emberi hülyeség okán történik. Na most már tudsz mindent, mehetsz csetelni a haverjaiddal, add át nekik az üdvözletemet, és ne tartsd magadban  amit most elárultam, nem venném a lelkemre ha valami baj érné őket azért, mert botor módon lóra ülnek. Akinek már van ebbéli tapasztalta az tudja, mennyire félelmetes a dolog, bár ha a jó oldalát nézem, a lovasra ható élettani folyamatok elég kedvezőek, hiszen a szorulás gyógyszer nélkül gyógyítható általa, sajnos azonban az igen erős gyógyszer lobbi hatására elutasították a módszer széleskörű alkalmazását, pedig az egyszeri kezelés hatására később elegendő egyszerűen csak felidézni az eseményeket.Terápiás lovaglás. Kialakulásának oka szinte mindig a hülyén okoskodás, például amikor azt mondja okosan a hülye, hogy ki lehet menni ezzel a csikóval terepre, olyan mint egy birka, feltettük rá a nyerget nem csinált semmit. Aztán felültet rá valami kezdő lovast. Kinn terepen meg a szelíd lelkem megtáltosodik, megijed valamitől, próbál elmenekülni, amit csóró lovas nem tud megakadályozni, hiszen ő maga is a túléléssel foglalatoskodik. A kis okos birka természetű jószág meg észrevette, hogy a főnök jobban be volt .....va mint ő, s legközelebb amikor nem tetszett neki valami ismét kipróbálta hátha bejön. Végül is mit veszíthet, legfeljebb a lovasát. Ha másodszorra bejön neki akkor lehet örülni,  rövid idő alatt kiképeztél egy "elszaladós" lovat, mert innentől már tudatosan fog elszaladgálni, nem kell neki cukrot adni, hogy emlékezzen a feladat megoldására. Ha valami nem tetszik neki csak fogja magát, elkezd szaladni, a dzsoki meg hiába reszeli a fogát. Ha van érzéke a főzéshez, akkor megfűszerezi egy kis bakolással is, vagy egy csipetnyi rugdosással két lábbal a levegőbe. Nagyon veszélyes, szerintem a legveszélyesebb, nem szabad vele kísérletezni, jobb rögtön olyan lovast keresni aki képes megoldani a helyzetet. Persze legtöbb esetben amolyan autodidakta workshop keretein belül próbálják gyógyítani a "mételyt", ami ettől még jobban elmérgesedik. Ha nagyon eldurvul, már csak durva megoldás létezik, vagy pedig nagyon hosszú időbe telik a hiba kijavítása, mindent elölről kellene kezdeni, amit a tulajdonos nem akar felvállalni. Azért mondom ezt, mert pályafutásom során még nem találkoztam olyannal aki a "hosszú" megoldást kérte volna. 
Volt egy ló nálam, nagy magas, erős csontos ló volt. Amikor meglátta az ugrást, kifordult és uccu neki ami kifért a csövön, támadta a gátat. A lovas pedig, más lehetőség híján tépte a fejét, "reszelte a fogát" menet közben. Sok esetben még az ugrás után tett rá egy lapáttal, s ha önként nem akart megállni akkor a lovasnak esélyt sem adott a fékezésre. Nagyon tudott ugrani, csak éppen a saját elképzelése szerint. Ezért aztán gyakran hárította lábtővel az akadályt, mert nem engedte a lovast beleszólni a távolság dolgába. Először megpróbáltam egyszerűen megfogni az ugrás után, de nem jártam sikerrel, úgy elvitt, mint vihar a papírt. Nem volt más választás, le kellett játszani a meccset. Egyik alkalommal sikerült az ugrás után neki fordítanom az istálló falának, és rázoommoltam a nyereg mögé egy párat. Ez volt az első alkalom, hogy én is szóhoz jutottam. Erre felágaskodott majdnem hanyattesésig, de én ennek ellenére sem fejeztem be, próbált elfordulni de nem hagytam mire ő nekiugrott a csukott istállóablaknak. Hála istennek nem fértünk be rajta, és az alkalmat kihasználva bemutattam neki még egy két cselt. Arra hasonlított a dolog amikor a nő behajol az autónak az ablakán, aztán amíg beszélget felhúzzák az ablakot, és .......Hát én is kihasználtam, hogy behajolt az ablakon...hihihi... Innentől kezdve, érezhetően megrendült az önbizalma, legalábbis a lovas elleni támadásokat illetően. Idővel megoldottuk a felvétel dolgát, és még az ugrást is respektálta. Kenyérre lehetett volna kenni. Később visszakerült oda ahonnan jött, s ha találkoztunk minden alkalommal sorba álltak a receptért, hogy ugyan áruljuk már el mit csináltunk vele, mert nem lehet ráismerni. Mi meg sokatmondóan hunyorítottunk a Tomával, és annyit mondtunk....: "- A bizalom barátom, a bizalom...hihihi..:.!