A történet nem velem esett meg, hanem az egyik lovastársam (Iby Feri és Zoli), barátom édesapjával. Én a Ficsor Józsitól hallottam,  kint Írországban. Az öreget személyesen nem ismertem, soha nem találkoztunk, de úgy gondoltam, az eset van annyira tanulságos, hogy megörökítsem, még ha csak itt az én oldalamon is.
A második világháborúban, fiatal huszártisztként teljesített szolgálatot az orosz fronton, s egyszer járőr szolgálatot teljesített néhány katonával, amikor egyszer csak szembetalálkoztak egy szakasz kozák lovassal. Mint a járőr parancsnoka gyorsan felmérte, hogy nincs más esélyük csak a visszavonulás, ezért kiadta a parancsot a szétszóródásra, és sebes vágtában mindenki menekülni kezdett az ellenkező irányba. A kozákok azonban kiszúrták, hogy ő a parancsnok, és őt vették üldözőbe, miközben szorgalmasan lőttek rá, fütyültek a golyók a füle mellett. Már tartott egy ideje a hajsza, amikor mély medrű patak keresztezte az útját. A kozákok már olyan közel voltak , hogy nem volt idő gondolkodni, odatette hát a csizmáját és elugratta a lovát az 5-6 méter széles medernek. A ló mintha tudta volna, az életükért küzdenek, újított egyet félúton úgy, hogy érkezésnél az egyik hátulja lecsúszott, de végül is kikecmeregtek a partra. Eközben viszont megérkezett a kozák szakasz is, egy vonalba felsorakoztak a másik parton, puskáikat lövésre készen tartva várták a tűzparancsot. Az öregnek semmi esélye nem lett volna a menekülésre, hiszen mindössze talán húsz méter választotta el őket egymástól, ezért szembefordította a lovát, és várta a halált. Azonban a kozák parancsnok először "Tüzet szüntess"- t vezényelt, majd elismerően biccentett, jelezvén, hogy elismeri a másik oldalon álló ellenséges tiszt bátorságát, a lovasteljesítményével egyetemben. Rövid ideig farkasszemet néztek, majd a kozák tiszt tisztelgésre vezényelte szakaszát, s miután az ellenség visszatisztelgett megfordultak, és ki-ki ment a saját táborába.
Eddig a történet, ami egy olyan erkölcsről szól ami sehol sincs leírva s remélem, legalább néhányan majd követhetőnek ítélik  az öreg bátorságát, a kozák tiszt viselkedésével egyetemben....!