Kedves Megnevezni Nem Tudlak !

Hálásan köszönöm, hogy tegnap fennmaradtam a feketén, pedig néhányszor már úgy éreztem repülök, de egy láthatatlan erő mégis mindig rajta tartott a lovon. Éreztem, ez nem belőlem fakadt, s bár megtettem amit megtehettem, ez mégis kevés lett volna, hogy jól végződjön a dolog.
Hálásan köszönöm, hogy a pár héttel ezelőtti kilátástalannak tetsző helyzet a sárgával szintén jó véget ért, pedig még a nyereg is előre csúszott a nyakára, mégsem történt meg az aminek józan ésszel nézve már be kellett volna következnie !
Hálásan köszönöm, hogy a minap nem tekeredtünk bele a futószárba, s megúsztam az egészet egy kisebb monoklival !
Ha mindent visszamenőleg meg akarnék köszönni, nagyon hosszú lenne a lista, talán néhány dolgot kifelejtenék, ezért nem írok lajstromot. Tudom kedvedre van ha azt látod, hogy nem adom fel, s amikor már éppen veszítenék közbeavatkozol. Ilyenkor érzem, az én erőm és tudásom már kevés lett volna, hálásan köszönöm ! Érzem azt is, hogy fontos vagyok neked, különben miért törődnél velem ?! Ígérem, továbbra is megteszek mindent, hogy ez így maradjon. Gyermekkoromban abszolút materialista nevelést kaptam, ezért különös számomra, hogy eljutottam efféle gondolatokig, s talán igaz lehet a mondás, hogy dugóhúzóba került repülőn nincsenek ateisták. Szerencsésnek érzem magam, hogy ezt nem egy zuhanó repülőben gondolhattam így ! Hálásan köszönöm .....!