Amint halad az ember ezen az úton, sokszor felmerül a kérdés,  vajon mitől válik az ember lovasemberré, vagy ahogyan Írországban mondták "Horseman"-né. Mert egy iskola elvégzésétől még nem válik senki azzá, de attól sem ha versenyeket nyer akár a legmagasabb szinten. A válasz természetesen minden alkalommal más lesz, függ attól, hogy éppen hol tart az illető. 

 Ez egy összetett szó ami két részből áll. A lovas azt jelenti, hogy lóval foglalkozó, esetleg lovagolni, hajtani tudó személy. Az ember pedig emberségre, együttérző lélekre, egyenességre utaló szó, ami nem minden Homo sapiens-t illet meg. Nos azt gondolom ez az alap. Ezenkívül kell még hozzá tapasztalat, aminek begyűjtéséhez talán egy egész élet is kevés. Kell hozzá tengernyi fáradtság, illetve hibázni is kell hozzá, mint például amikor a Szamuráj nevű három éves méncsikó bokszát nyitva felejtettem egy este. Reggelre a csikó kint álldogált az egyik kanca boksza előtt, a fejük majdnem összeért, s legalább hat rakás trágya jelezte merre járt egész éjjel. Sehol máshol nem volt trágya csupán ez előtt a boksz előtt, amiben történetesen az anyja állt, akivel már két és fél éve nem találkozott. Gondoljon mindenki azt amit akar, nekem elszorult a torkom. De kell hozzá az is, hogy átéljed a halálfélelmet amit ló okozott neked, s ha mégsem ölt meg akkor kaptál egy lehetőséget a főhajtásra, az alázatra, a tisztelgésre. Ha a teljességre törekednék nagyon hosszú mégis hiányos lenne a lista, ki lehet tehát jelenteni, hogy nincs rá recept, miképpen lehet lovasemberré válni, valószínűleg mindenkinek másképpen. Egyet azonban biztosan kijelenthetek, ahhoz hogy lovasemberré váljon az ember, először egyáltalán meg kell találni az oda vezető rögös utat, aztán pedig megpróbálni minél kevesebb kitérővel haladni rajta, s nem feladni egy szépen aszfaltozott útért cserébe. Én is ezen az úton próbálok haladni, és hidd el, még csak véletlenül sem látom mi vár az út végén, de mostanában hajlok arra, hogy nem az a lényeg ami az út végén vár, hanem egyszerűen csak járni kell a "lovas útján"...!