Várjál már ne szaladj el, nem segíteni akarok...! Csak mesélni szeretnék, ahhoz meg szükségem van valakire. Képzeld el, hogy egyszer csak egy szép fehér hajón találod magad egy óceán közepén. Amint körbejársz a hajón senkit sem találsz, kiderül egyedül vagy, és kapcsolatot sem tudsz létesíteni a világgal, a rádió teljesen süket. A hajóhídon megtalálod a hajónaplót amiből kiderül, hogy a "Gondolatok óceánjára" vetett a sors. Találsz ételt italt, a hajó minden kényelemmel fel van szerelve amit el lehet képzelni. Telnek a napok, hetek, netán hónapok, nem tudod, mert elvesztetted az időérzékedet, és órát nem találsz a hajón. Egy idő után már egyedül érzed magad, ezért keresed a módját miképpen lehetne szabadulni ebből a helyzetből. Megtalálod a kapitány feljegyzéseit, ami elég zavarosnak tűnik, de annyit kihámozol belőle, hogy valamiképpen a szabaduláshoz horgásznod kellene. Azt a   gondolatot kellene kifognod, ami megmondja  mit kezdjél az életeddel, hogy elégedett, boldog életet élhess, hogy vissza kapd elvesztett barátaidat, és a többi és a többi...Horgászbotod viszont nincsen, csupán a képzeleted áll rendelkezésre. Újabb hetek, hónapok telnek el, minden nap szorgalmasan próbálkozol, és egyre jobban el tudod képzelni ahogyan kifogod életed nagy gondolatát. Aztán egyszer amint horgászol képzeletben, hatalmas gondolat akad a horgodra, ide oda cikázik, lemerül majd kiugrik a vízből, te pedig látod, ez életed gondolata, és elhatározod, hogy ha törik, ha szakad ezt a gondolatot megszelídíted. Napokig próbálkozol, már nagyon elcsigázottnak érzed magad, és a fáradtságtól elalszol. A saját ágyadban ébredsz, óceánnak semmi nyoma, és elégedetten veszed tudomásul, hogy azzal foglalkozol amivel mindig is szerettél volna, de a munkád miatt nem volt rá időd. Éppen úgy mint a barátaidra akik ismét melletted állnak, és a többi és a többi.... Este fáradtan alszol el, s azt álmodod, hogy egy hatalmas óceán közepén találtad magad egy szép fehér hajón, s amint körbe jársz senkit sem találsz.....