......az volt a szokás, hogy munka előtt felnyergelve kiraktuk a lovakat a jártatóba, a szárat a nyeregre akasztottuk.Tomi ( egy cseh vitéz volt Gerry seregében ) észrevette, hogy az egyik ló belelépett a szárba, és fogta a gépet, nem tudta felemelni a fejét, ezért időnként pánikrohamok törtek ki rajta. Miután gyorsan lekapcsolta a masinát, szólt, hogy menjünk segíteni a lovat kiszabadítani a szárból. Ez korántsem volt olyan egyszerű, mert egy szűk helyen kellett a ló mellé menni, és ha már valaki látott pánikba esett lovat az tudja, hogy ilyenkor az még önmagára sincs tekintettel, nem még bárki másra. Tomi úgy döntött, hogy átmászik a külső falon, és úgy közelíti meg a jószágot. Azért kellett másznia, mert megmozdítani nem volt tanácsos a gépet, a rács és a falak között pedig olyan szűk volt a hely, hogy lehetetlennek tűnt átjutni a keskeny résen. Legalábbis azt hittük addig. Amint Tomi bemászott, tett egy-két óvatos lépést a ló feje felé, és már majdhogynem elérte a csatot, amikor a ló ismét rohamot kapott, elkezdte magát verni jobbra balra, miközben tolatott hátrafelé. Tominak egyre kevesebb lett a helye, de nem volt hová menekülnie, és egyszer csak a pillanat törtrésze alatt, félretéve minden hiúságát egy jól irányzott tigrisugrással úgy átcsusszant a szűk résen, mint Homokember a Spiderman-ben. Lám az ember ha kutyaszorítóba kerül csúcsteljesítményre képes. De ezzel még nem volt vége, ki kellett szabadítani a lovat, és Tomi nem mutatott hajlandóságot egy újabb vitézi próbatételre, amit majd nagypapa korában a hintaszékből mesélt volna ajkain függő unokáinak. Én úgy döntöttem, hogy a belső falról közelítem meg a tomboló állatot. Sikerült is hozzáférnem a csathoz, de mivel feszítette a ló, nekem is muszáj volt feszegetnem, ami megint csak újabb rohamot idézett elő. Miközben vergődött, tolatott hátrafelé, én meg üldögéltem a belső falon, hitem szerint teljes biztonságban. Igen ám, de a ló elkezdte tolni a gépet a farával, és aki már látott jártatógépet az tudja, hogy a rácsokat tartó vasrudak , pontosan a belső fal fölött nyúlnak át. Nos rövidesen szembesültem ezzel a ténnyel, miután a legközelebbi vasat az ölembe kaptam, és az elkezdett engem tolni a falon hátrafelé. A gatyám már az első méteren szanaszét szakadt, és hogy még van mire ülnöm azt annak köszönhetem, hogy a ló néhány méter után ismét megnyugodott. Azt azonban elmondhattam magamról, hogy csupasz seggel távoztam a helyszínről.