Tanítottam lovagolni, kitartó akaratával, szorgalmával az átlagnál gyorsabban haladt elöre, s tehetségéböl adódóan tulajdonképpen bármit elérhetett volna, ha a jó öreg "Sors"-nak is ez lett volna a terve vele. Azonban különbözö "tragikusnak'' is nevezhetö ( Ez nézöpont kérdése, ugyanis késöbb lehet úgy fogod látni, hogy ha ez vagy az nem történik, akkor soha sem történt volna meg veled például, hogy találkozol életed legjobb, legboldogabb eseményeivel.) események hatására, fel kellett hagynia a versenyzéssel, és még az egyetemre sem vették fel, "összeomlott a világ". Ezek után úgy érezte, nem tartathatja el magát a szüleivel, ezért kiment Angliába dolgozni,egy étteremlánc alkalmazottja lett. Amikor elöször hívott Angliából, arról számolt be, hogy nagyon nehéz, viszont jó érzéssel tölti el, hogy eltartja saját magát.
Telt múlt az idö, s csendes szimpatikus szorgalmával ( ezt én gondolom így ) lassan felhívta magára a figyelmet, és elindult a ranglétrán felfelé. Tavaly "supervisor"-rá léptették elö, a napokban pedig "assistant manager"-ré (ez étterem vezetö helyettes ) avanzsált, és áthelyezték egy másik étterembe, másik városba,és úgy tünik a szerelem is rátalált. Már nem szerepel a tervei között, hogy a közel jövöben hazatérjen, élvezi amit csinál, és ha így halad elöre, már akár jövöre kaphat egy saját éttermet. Itt tart most Pannika története,s én nagyon örültem ezeknek a híreknek, hiszen mindenkit azzal szoktam biztatni, hogy a sors olyan mint egy sakkjátszma. Ahhoz, hogy a "nyerö" bábu a helyére kerüljön, elöbb nagyon sok más bábunak kell mozdulnia, s látszólag a "te bábuddal" ( veled ) nem törödik senki, de ha képes vagy hinni benne, hogy a kellemetlen dolgok is a te érdekedben történnek, akkor a te bábud is a helyére fog kerülni. Hitem szerint az életnek nem célja az, hogy az emberek boldogtalanok legyenek. A sors kereke forog egyszer lent, máskor fent, s ha rábízod magad, nyugton maradsz s nem kezdesz el pánikszerüen az ellenkezö irányba rohanni, akkor törvényszerüen fel fogsz jutni a tetejére. Ha nem fogadod el ezeket az elveket, akkor még mindig szabadon választhatod a másik utat, nevezetesen, szidhatod a szomorú sorsot, átkozódhatsz, szenvedhetsz. Lehet választani ! Azt mondják, aki hagyja magát, azt vezeti a sors, aki nem azt vonszolja maga után. S végül Szabó Lörinc szavai passzolnak még ide, ezzel búcsúzom :" De valamit a sors akart velem, megmutatott mindent, szépen türelmesen. "
Íme két lehetöség, a választás szabad !