......., egy fehér és egy fekete akik egyidösek velem. Amíg kicsi voltam a környezetem nevelte - etette öket, de most már hosszú ideje csak én foglalkozom velük, etetem, gondozom öket. Régebben mindig kikértem bizonyos "farkasszakértök" véleményét, akik mindig arra biztattak, hogy a fehéret etessem, a feketével ne foglalkozzak, ne tápláljam. Úgy is tettem, azonban észrevettem, hogy valami nem stimmel a két farkassal. A fehér elkényelmesedett, eltelt, nem volt többé éhes, a fekete pedig egyre agresszívebb lett, s amikor etettem a fehéret, egy szempillantás alatt elmarta onnan, s megszerezte magának a táplálékot. Mostanra már a fekete épp olyan erös mint a fehér, és gyakran összeverekednek, nekem meg fogalmam sincs mit tehetnék, de kezdem sejteni, hogy a "szakértök" valamit nem jól tudnak. A régi idökben élt egy öreg indián, aki nagyon értett a farkasokhoz, és amikor a fiának a farkasai összeverekedtek pontosan úgy ahogyan most az enyémek teszik, a fiú megkérdezte az apját, vajon mi fog ezután következni, melyik farkas fog ebböl a harcból gyöztesen kikerülni. Miután az indiánokra nem jellemzö a sok beszéd, az öreg csak annyit válaszolt :- Az fiam, amelyiket eteted !
Késöbb ez a válasz lett a "farkasszakértök" jelmondata, ez alapján próbálkoztam én is, egészen addig, amíg rá nem jöttem, hogy az öreg indián nem mondott el mindent. Tudniillik ö egy szóval nem mondta, hogy melyiket kell etetni, szeretni, istápolni, csupán szorosan a kérdésre válaszolva közölte, hogy amelyik farkast etetik az fog felülkerekedni. Azt már nem tette hozzá, hogy amit nem szeretünk azt egyúttal az ellenségünkké is tesszük, tehát a saját tapasztalatai, jelleme alapján kell mindenkinek eldöntenie miképpen foglalkozik a farkasaival. Egy egészen biztos, hogy békesség csak akkor lesz, ha mindkettövel egyformán foglalkozol, egyenlöen eteted öket, hiszen a két farkas olyan mint az igazi ikertestvérek, ha az egyik meghal, eleped utána a másik is !