2013. már 29.

Korán tanultam meg járni és beszélni,......

írta: Panyi György
Korán tanultam meg járni és beszélni,......

......... mint azok a mangalica malacok, akiket az anyjuk a fagyos földre ellett, aztán mindenki azt hitte, hogy egy se marad életben közülük. Azonban egy óra múlva már mind úgy szaladgált az anyja után mint Speedy Gonsales. A fagynak még feleszmélni sem maradt ideje. Engem a beszédre az inspirált, hogy ha beszartam, mindig kaptam egy fülest. Mivel nem szerettem fülest kapni, kénytelen voltam megtanulni elmondani, hogy : - "Ha most rögtön nem bocsájtják rendelkezésemre azt az óriási muzeális értékü, többször foltozott vasbilit, amit már az üknagyapám is használhatott ( abban az idöben még volt értékmegörzés ), akkor menten beszarok, és ebben az esetben ez olyan lavinát indítana el, hogy rajtam csattanna az ostor ! Ezért kérek minden jelenlévöt, humanitárius mivoltára appellálva, mielöbb meglelni segítsenek a fent említett eszközt, hogy dolgomat reá telepedve elvégezhessem, így megelözendö a közelgö katasztrófát...!"
Nos én így próbáltam a jó öreg Természettel karöltve megelözni a pofont...hihihi...!

Szólj hozzá

életérzés nevetés ironikus humor