....... 85 éves korában úgy távozott e világról, hogy mind a harminckét foga épségben megmaradt, annak ellenére hogy nem ismerte a fogápolás fortélyait. Volt azonban egy titka, s ezt elárulom most neked, ha van türelmed végighallgatni a történetét. 
Csizmadiamester volt az öreg, s a kész árut Tesco híján az akkor divatos vásárokon értékesítették. A helyszínre lovasszekérrel, két hatalmas ládában szállította a csizmákat. Ez elég veszélyes mutatvány volt, mert az 1920-as években még nem volt MasterCard, ezért kénytelen volt a készpénzt magánál hordani. Egy ilyen alkalommal éjszaka kellett utaznia egyik vásárról a másikra. Amikor az út egy erdön keresztül vitt, hirtelen egy alak ugrott fel mellé a kocsira, jobb kezében fegyvernek látszó, disznóölö kést tartva. Az akkori "becsületkódexnek" megfelelöen, minden magára valamit adó rablónak, közvetlen a rablást megelözö idöpontban kötelessége volt az áldozat jogait ismertetni, illetve korrekt ajánlatot tenni, a bevétel illetve az áldozat életét illetöen. Ez általában annyit takart, hogy mondjuk ha átadja az illetö a teljes bevételt, akkor hajlandó elgondolkodni azon a lehetöségen is, hogy esetleg nem vágná át teljesen a torkát, csak épp egy picit, ugye nehogy a kollégák a lágyszívüség vádjával illessék. Nos a tisztelt rabló úrnak nem volt róla tudomása, hogy az öreg nem egy prózai alkat, nem jár színházba, ergo nem kíváncsi a hosszú monológokra. Ezért eshetett úgy, hogy amint éppen belekezdett volna a fent említett eljárás lefolytatásába, az öreg rögtön úgy szájba vágta mintegy köszönésképpen, hogy elvesztette az egyensúlyát, meg kellett kapaszkodnia a másik kezével is, így hát kiesett a fegyvernek látszó tárgy a kezéböl. Ezzel egyidöben az öreg a lovak közé csapott, és lerúgta a kocsiról. Szegény párát reggel találták meg kezét lábát törve, s kihívták a csendöröket. Az illetö azt hazudta, hogy felkéredzkedett egy kocsira, ahol aztán megverték, és az összes pénzét elvették. Ismeretlen tettes ellen körözést adtak ki még aznap, és a vásárban is érdeklödtek a körözött személy iránt, illetve hogy tud-e valaki értékelhetö információt az esetröl, aminek nyomán el tudnának indulni. Nos, az öreg inkább bölcsen hallgatott, mivel abban az idöben az adatfelvétel szoros velejárója volt két pofon, ami minden kérdéshez járt állampolgári jogon.
- Anyja neve ? - két pofon. 
- Mikor született ? - két pofon.
- Családi állapota ? - két pofon.
- Lakhely ? - két pofon....stb...stb...! Mire odaértek volna, hogy valójában mi is történt, már a fél fogsorát kigyomlálták volna a meglehetösen nagy dentális ismeretekkel rendelkezö csendörök, ezért bölcsen hallgatott.
Hát eképpen lehetséges egyszerü bölcsességgel megvédeni a fogaink épségét, anélkül, hogy valaha is fogkefét láttunk volna.