........, hogy kései gyerek voltam, igazából nem vártak erre a világra. Olyannyira nem, hogy a születésem napján a házunk előtt elrobogó "Életem vonata" is csak épphogy bizonytalanul lelassított, mert nem számítottak felszálló utasra. Mit tehettem, futottam hát a vonat után lélekszakadva, hatalmas hátizsákot cipelve a hátamon. A "Mesék Képzelt Krónikása" hatalmas könyve fölött, kezében pennáját készenlétben tartva, lélegzetvisszafojtva figyelt, vajon elkezdődik-e a mesém, vagy pedig hiába készített nekem új lapot. Már-már feladtam amikor a hátsó peronon álló, nagy pödrött bajuszú Kalauz, hosszú kezével utánam nyúlt, s felkapott úgy mindenestül maga mellé a vonatra. Talán ha tudta volna, hogy nekem nincs jegyem, nem cselekedett volna ilyen meggondolatlanul. Amint kicsit kifújtam magam, kérte is a jegyemet. Elmeséltem neki, hogy csak amolyan sebtében összetákolt gyerek vagyok, s annyira kellett sietnem, hogy nem volt időm jegyet venni. 
- Nem baj , mondta mintha csak sejtette volna elöre, mit is fogok mondani. 
- Ha megígéred, hogy minden töled telhetöt megteszel, ledolgozhatod a jegy árát, de figyelmeztetlek elöre, keményen kell dolgoznod, s nem zavarhat az a körülmény, hogy mások az elsö osztályon utaznak, mert nekik már jó elöre gondoskodtak a jegyükröl, neked pedig még ülö helyed sem lesz !
Mivel nagyon akartam utazni beleegyeztem, s a Krónikás tolla elkezdett sercegni a papíron....