Már lehet vagy két éve, hogy felhívást intéztem az internet népéhez egy olyan ló ügyében, aki egy feltételezett baleset következtében, hogy úgy mondjam "túlságosan laza mozgású lett"...hihihi....! A tulajdonos nem akarta elaltatni, felajánlotta hát ingyen  bárkinek akinek esetleg "társaság" céljából lóra lenne szüksége, vagy netán csak törődni akar egy rászoruló állattal. Én váltig állítottam, hogy kocsiban szerintem simán elboldogulna, ám a főnök nem igen akart vele foglalkozni. Eltelt két év, és egyszer csak valaki jelentkezett, hogy szüksége lenne egy lóra, a másik fogatlova mellé, az sem baj ha nem húz, elég ha a másik mellett elballag. Miután előző évben már tettem lépéseket, felvetődött, hogy amennyiben lehetséges, csak be kellene kicsit tanítani fogatba, mielőtt a másikkal összefogják. Kérdezték, hogy tanítottam-e már be kocsiba fogatlovat, elvállalnám-e a betanítását. Mondtam, hogy ilyet még életemben nem csináltam, azonban nem kell aggódni, életemben már négyszer vittek el fogatlovak, és amint látják még mindig élek, pedig a statisztika szerint, négyszer egymás után ilyesmit sértetlenül megúszni vajmi kevés esélye van az embernek, meg még talán az is mellettem szól, hogy láttam már olyat, aki tudott ilyet csinálni, de ha ez mind eddig még nem győzte volna meg, akkor azt hoznám fel végső indoknak, hogy alapvetően a ló az ló bármilyen célra is használják, és ha gondolkodik az ember akkor bizonyos általános elvek mentén, ha tapasztalatok híján lassabban is, de szinte bizonyosan elboldogul. Na, sikerült is meggyőznöm az újdonsült tulajdonost, és el is kezdtem a betanítást. Azt nem mondom, hogy simán ment minden, tudniillik itt Svájcban ha egyszer lementél valahová akkor fel is kell menni és fordítva, ami azt jelenti, hogy a terepviszonyok nem olyan kedvezőek mint nálunk otthon, és miután szeretem a kihívásokat, ezt még azzal is tetéztem, hogy nem egy öreg ló mellett tanítgattam be, hanem egyszál egyedül úgy, hogy sok esetben nekem sem volt segítségem. Szóval minden adva volt ahhoz hogy kudarcot valljak, ám nekünk régebbi vágású magyar lovasoknak van egy jellemzőnk, nevezetesen a sokoldalúság. Mostanában mindig ez jut eszembe, amikor azt firtatja valaki, hogy van-e, lesz-e magyar lovasstílus, és hogy az miről ismerszik meg. Igen szerintem van, tudniillik a magyar lovas (régebben legalábbis) értett (értenie kellett a munkájából kifolyólag) a tenyésztéshez, de legalábbis a gyakorlati oldaláról mindent ismernie kellett (3 évig voltam csődörös Mezőszilason, illetve 3 évig vezettem egy ménest Németországban), ismernie kellett a fogatolás alapjait (néha muszáj volt hajtania szintén a munkája miatt), a belovaglás szintén a munka része volt, a fiatal nyers lovak befogásától kezdve a versenyzésig (versenyeztem is néhány évig, és csak Írországban kb. 250 nyers telivér csikót lovagoltam be), kellett tudni csikóshátast fektetni, illetve betanítani, kellett tudni Kochot hajtani ha arra volt szükség. Ha muszáj patkolni is kell, vagy megfogni a rúgós ló lábát, ellovagolni az ideges lovat, vagy mondjuk vizet ugrani olyan lóval ami még életében nem ugrotta. De ha kellett, sérülten is muszáj volt elvégezni a munkát, és még folytathatnám. Ezek mind a kötelező menetfelszereléshez tartoztak, és ez jogosított fel engem is a határtalan önbizalomra. Nos ezek közül már csupán a fogatba betanítás hiányzott, de úgy tűnik a nehezén már ebben is túl vagyok. Szóval, én azt állítom, hogy a magyar lovasstílus a sokoldalúság, és ezt erősítik meg bennem az Örkénytábori törekvések, tudniillik ott pontosan ilyen kvalitású szakemberek kiképzését tűzték ki célul. Nos nézzük mire jutottam "Nyomival", akit már a beceneve is kötelezett arra hogy legyen belőle valami....! Íme....Ez már a tréning vége volt, de ez lett a legjobb kép, így az elejére került.

Szóval ne feledd, a stílusunkat nem veszítettük el,  van, és mindig is volt (bár talán az utóbbi időben megkopott) a magyar lovasnak stílusa, és ezt úgy hívják  "SOKOLDALÚSÁG "....!