Ezt az írást csupán a véletlen szülte. Egy magyar ló kapcsán hívtam fel, és meglepett, hogy még emlékezett rám, amikor öt évvel ezelőtt a Paulnál (Estermann) találkoztunk. Közvetlensége arra késztetett, hogy megkérdezzem tőle, hajlandó lenne-e egy riportot készíteni velem. Szinte biztos voltam benne, hogy talál majd egy udvarias kifogást, s csak akkor lettem ideges, amikor azt válaszolta, hogy "Rendben, átugrasz most, mert éppen van egy szabad órám".....!? Ez volt szombaton, aztán végül is hétfő délután négy órában állapodtunk meg, ez volt az utolsó szabad időpontja, másnap reggel indult Omahába a világkupára.A képen Thomas Fuchs, aki szinte percre pontosan érkezett, röviddel előtte még edzést tartott, és megkérdezte, nem zavar e engem, ha a fényképen "munkaruhában" fog szerepelni. Idén január 10-én lett 60 éves, a mai napig felül a tanítványa lovára ha a helyzet azt megkívánja, teszi ezt annak ellenére, hogy tavaly ilyenkor egy fiatal lóról leesett, és a lábát törte, illetve többszörös térdszalag szakadást szenvedett. Mára már jobban érzi magát, ami annyit tesz, hogy lovagolni már tud, de futni még nem. Ez volt egyébként a második lovas balesete, az első úgy történt mintegy harminc évvel ezelőtt, hogy át akart fordítani egy falnak hempergő lovat, aki nem tudott felállni. Amint átfordította, a felálló ló elrúgta a combcsontját, ami szintén eltört. A háttérben a legfontosabb trófeái láthatóak, eredményeit később megpróbálom röviden felsorolni.

Akár kezdhetnénk is, ám előbb még el kell mondanom egy rövid történetet. 1996-ban Pozsonyban éppen pályát néztünk, amikor szembe jött a bolgár csapat. Vezetőjük fennhangon, széles mosollyal üdvözölt minket egy kézfogás erejéig. Nagyon ismerősnek tűnt, de bárhogyan törtem a fejem, nem emlékeztem egyetlen bolgár lovasra sem az ismeretségi körömben. Szóvá is tettem, mondtam neki, hogy "Te nagyon ismerős vagy nekem, biztosan találkoztunk már valahol"....! Nevetve válaszolta, "Persze, lehet valamelyik versenyen"....!  Valamivel később azt mondja nekem a "Kadar" (Kádár Laci, ő volt a managerem 1996-ban.), "Te, tudod ki volt az a "bolgár" reggel a pályán....?...Hát a Thomas Fuchs....!...Ahh, ne hülyéskedj, mit keresne itt egy svájci toplovas Kelet-Európában, ráadásul pont mindenkivel kezet fog akivel találkozik"....!? Természetesen beigazolódott a gyanú, és másnap amikor megismétlődött a szituáció, mondtam neki röstellkedve, hogy most már tudom a nevét, ne haragudjon, hogy előző nap nem jutott eszembe, csak nevetett egy jót, és mentek tovább pályát nézni.

Nos, vágjunk bele, megpróbálok rövid lenni, bár nem lesz könnyű. Thomas Fuchs Usterben (Itt van tőlünk öt percre autóval.) született 1957 január 10-én. Apja Mathias Fuchs itt üzemeltetett egy lovasiskolát 18-20 lóval. A hatvanas évek közepén átköltöztek Bietenholzba, ahol új istállót épített fel, itt már kereskedéssel is foglalkozott, ami olyan szintre fejlődött, hogy hamarosan 100-150 lovat adtak el évente. 15 év alatt, csak Írországból mintegy ezer lovat hoztak be Svájcba, ami kb. a felét tette ki az eladott lólétszámnak. Később változtatott a koncepción, és inkább kevesebb lovat vett, de jobb minőségben. Thomas 12 évesen nagy lovon kezdett lovagolni, miután abban az időben Svájcban még alig lovagoltak pónikon a gyerekek. Ezzel egy időben, ha éppen úgy adódott, bátyjával Markussal már be kellett segíteniük az istállóban trágyázni, futószárazni, lovagolni. Első mestere az apja volt, ebben az időben a tanulás mellett napi két lovat lovagolt. Juniorként (Ez itt az ifjúsági kort jelöli.) tanult még Frank Lombardtól, Arthur Blickendorfertől, és Paul Weiertől egyaránt, akik mind ismert válogatott lovasok voltak akkoriban a nemzetközi lovaséletben. Külön ki kell emelnem Paul Weiert, aki eddig egyedülálló módon három szakágban (Ugratás, military és díjlovaglás.) is tudott svájci bajnokságot nyerni. Szóval ilyen kvalitású lovasok alapozták meg a lovastudását. Az első Nemzetek díjáért egy cserelóval szállt ringbe, 1977-ben az ausztriai Laxemburgban. A ló neve Attico volt. 1979-ben többek között a svájci csapatot is meghívták Amerikába, ahová ő is utazhatott, s bár csapatban rosszul szerepeltek, egyéniben megnyerte a New Yorki GP-t. Ennek ellenére érezte, hogy van még hova fejlődni, s megkérték George Morrist, hogy tartson nekik edzéseket ott tartózkodásuk idején. Ebből aztán gyümölcsöző kapcsolat alakult ki, George Morris többször járt Svájcban, és tartott a toplovasoknak kurzust. Thomas kiemelte, hogy innentől indult el egy nagy technikai fejlődés a svájci  ugrólovasoknál, mert például a vágtaugrások számolását az ugrások között, ők kezdték el először Európában, George Morris nyomán. Kérdésemre, hogy tisztában van-e azzal, hogy George Morris mestere egy magyar lovasember volt, rögtön névvel válaszolt - "Bertalan Némethy"...Ezzel egy időben bevezetett egy másik szobába, ahol tulajdonképpen az első fotó készült, és megmutatta a szoba egyik legértékesebb trófeáját.Ez itt a "lovasszoba" ajtajának a belső oldala. Amint látod, ennek az ajtónak az a nevezetessége, hogy világhírű lovasok írták oda saját kezűleg a nevüket. De mindenek előtt, ha az egyetlen fényképet megnézed, talán felismered Némethy Bertalant, aki szintén több alkalommal tartott kurzusokat Svájcban. Aláírása 1981 február 20-án került fel a "hírességek ajtajára". A képen jól felismerhető Paul Schockemöhle, Hans Günter Winkler, Franke Slootaak, Otto Becker, és középen Luciano Pavarotti a híres tenor aláírása is. Ha magyarral kezdtem a sort, akkor zárjuk is azzal. Körülbelül a fényképpel egy vonalban a másik oldalon ott van Dallos Gyula aláírása is, aki szintén tartott a kétezres évek elején díjlovagló kurzusokat svájci ugrólovasoknak a "Fuchs istállóban". Ha benned még nem merült fel a kérdés, én megfogalmazom helyetted. Mekkora alázat van egy olyan emberben, aki magához hasonlóan sikeres emberek aláírásait gyűjti a szobája ajtajára, ami azóta nem volt átfestve, amióta Paul Schockemöhle elsőként ráírta a nevét....

1983-ban feleségül veszi Renata Wolfot (Renata Fuchs-Wolf), aki addig a tanítványa volt. Renata, Thomasnak köszönhetően ugrásszerű fejlődésnek indult, és 1990-ben Svájci bajnokságot nyert Dylano nevű lovával (a képen). Renata hét Nemzetek díját lovagolt a svájci válogatottban.

A nyolcvanas években Willi Melligerrel (aki mellesleg Martin Fuchs keresztapja), és bátyjával Markussal meghatározói voltak a Svájci ugrósportnak. Talán leghíresebb lova a Dinamo apaság Dollar Girl volt, akivel kétszer lett Európa bajnoki bronzérmes csapatban, majd a kanca később Nick Skeltonhoz került akivel kétszer ezüstérmes lett szintén csapatban. A sors iróniája, hogy utóbbi két alkalommal mindkétszer (1993, 1995) Svájc nyerte az Európa bajnokságot, Thomas Fuchssal a csapatban, ugyanakkor az angolok voltak mindkétszer ezüstérmesek Nick Skeltonnal és Dollar Girllel. A képen Thomas Fuchs -  Dollar Girl, CSIO Dinard - Nemzetek díja Dollar Girl. 

A képen 1991-ben a La Baule-i Európa bajnokság csapatversenyének eredményhirdetésén, ahol bronzérmet szereztek. Balról Markus Fuchs - Shandor, Willi Melliger - Quinta, Rudolf Letter - Cartier, Thomas Fuchs - Dollar Girl. Röviddel ez után váltott tulajdonost Dollar Girl, aki 29 éves koráig élt, 2009-ben fejezte be földi pályafutását egy mexikói ménesben, ahol embriótranszfer segítségével hat csikója született. A képen harmadikként látható Rudolf Letterről annyit kell tudni, hogy ez volt élete legjobb eredménye, a szakmája hentes, és csak a munka mellett lovagolt. Cartiert 30 000 márkáért vette, ami eléggé megterhelte a családi költségvetést, de a ló meghálálta amint azt az eredmények is mutatják. A verseny után Paul Schockemöhle 2 millió márkás ajánlatot tett neki, de nem remegett meg a keze amikor elutasította az ajánlatot. A ló 22 éves korában pusztult el családi környezetben egy kólika műtét után. A folytatást itt találod....http://envokazoregsam.blog.hu/2017/07/09/egy_elo_legenda_thomas_fuchs_folytatas#more12651569