Mezőkeresztesi kirándulásom alkalmával, váratlan látogatást tettem "Jocinál" azaz Tóthpál Józsefnél, aki a  valamikori Mezőkeresztesi Lovasiskola vezetője volt, és akivel utoljára mintegy 36 évvel ezelőtt találkoztunk. Velem volt még Ulvicki Tibi barátom, és Gacsó Erzsébet, az egykori keresztesi négyesfogat hajtó, Jakab Miklós bácsi unokája,.....és "Joci" elkezdett mesélni....!....."Annak idején (a hetvenes évek elején) zárszámadáskor, minden tsz. (mezőgazdasági termelő szövetkezet) meghívta a környező tsz.-ek vezetőit, akik részt vettek az azt követő vacsorán is. Így esett, hogy meghívták Berci bácsit (Kiss Bertalan, a Mezőkeresztesi Aranykalász Mg.Tsz. akkori elnöke volt) Forróencsre a zárszámadásra.A képen "Berci bácsi", azaz Kiss Bertalan, akinek a mezőkeresztesi lovasiskola a létét köszönhette.

Mondja az öreg nekem, hogy "Joci, gyere  velem, elég sok lovuk van, körülnézünk, hátha találunk ott valamit. Na, ahogy a gyűlésnek vége lett, körbe is néztünk az öreggel, de semmi nekünk valót nem találtunk. Berci bácsi visszament vacsorázni, én meg mondtam neki, hogy mindjárt jövök csak elintézem a "kisdolgomat". Már indultam volna én is az öreg után, amikor észrevettem, hogy az istálló túloldalán áll egy fogat, ami iszonyatosan megvolt silóval pakolva, ámde csak egy mura (Hidegvérű ló, a muraközi fajta után általában minden hidegvérűre ezt a jelzőt használja a lovas zsargon.) volt a kocsi elé fogva. Hát gondoltam ezt megnézem, hogy egyedül hogy húzza el a kocsit. Oda is megyek, egy idősebb ember ült a bakon. Kérdezem tőle:

- Bátyám, mennyi lehet ezen a kocsin....?

Azt mondja az öreg: - Általában 34-36 mázsa szokott lenni....!

- Aztán nem sok ez egy lónak....!?

- Nem egy az, ha kettő...! - felelte az öreg. 

Hát tényleg, ahogy jobban megnéztem, látom ám, hogy a túloldalt is áll ám egy szép finom kis szürke herélt csikó..! Mondom az öregnek: 

- Bátyám, nem kár azért a szép kis csikóért itt kocsi előtt, csak tönkre megy ez ebbe, nem való ez kocsi elé...!

- Hát fiam, szerintem is kár, eredetileg két ilyen nagy mura húzta ezt a kocsit, de nem sokkal ezelőtt a másik patairhagyulladást kapott, és le kellett vágatni, helyette meg nem volt jobb csak ez kis szürke. 

Gyorsan bementem szólni Berci bácsinak, jöjjön ki, nézze meg milyen szép kis csikót találtam. Mondtam is neki mindjárt, hogy nem sokkal azelőtt vettünk Miskolcról, az akkor megszűnt SZEFU-tól, (Egy szállítási vállalat, aki állati erővel vontatott járművekkel végzett teherszállítást.) vagy hat ilyen nagy murát, adhatnánk egyet ezért itt cserébe. Szóltunk is nekik, kérdezték, hogy aztán jól húznak-e...? Jól-e, ha azok nem húznak akkor semelyik...!
Elcseréltük szőrért a szőrt, elhoztuk a csikót, elneveztük Kormosnak. Kiderült, nagyon ügyes kis tehetséges ló volt, de először még nem én lovagoltam, hanem  az X.Y .........(Itt nem emlékeztem a névre, ezért jelöltem így.), de Hortobágyon félre ment neki, és kizárták, így én lovagoltam ezután.A képen "Joci" Kormossal...

Nagyon jó ló lett belőle, mentem vele az OB.-n is Szilvásváradon, később azonban odaadtam a Farmosi Lacinak versenyezni, mert ő könnyebb súlyú volt, és csak a csapatversenyek alkalmával ültem rá, amikor kellett a csapatba az ember. Kormost 240.000 forintért adtuk el Amerikába, ami az akkori viszonyok között nagyon sok pénz volt. Egy ház ára volt 100.000 forint......!

 
Balról jobbra, Ulvicki Tamás, Ulvicki Tibor, Tóthpál József(Joci), háttal én, és Gacsó Erzsébet.