Ez a kép eddig számomra is ismeretlen volt, alighanem  a 8 évesek döntőjében készült, és valószínűleg annak az utolsó egy percnek egy pillanatát örökítette meg Wallenhausen Gyula barátom, - aki a képet átküldte nekem mintegy 26 évvel később a napokban - amit még a hátán tölthettem. Tudniillik amikor leszálltam róla, leápoltam, és már éppen a lábait fásliztam (melegfáslival), amikor az akkori vezetőség odaküldte hozzám a "Stipit" (Ifi lovas volt Sáriban, segíteni volt ott velünk a tenyészen. Később a pusztán munkába állt mint csikós, és egy bemutató alkalmával amint turistákkal megrakott kocsival lejtőn lefelé elkapták a lovak, felborultak, és ő volt az egyetlen aki nem élte túl a balesetet. Ő volt a kocsin a legfiatalabb, tán még húsz éves sem volt....! Nagyon szerettem, nagyon rendes gyerek volt...!), hogy "Hagyjad Gyuri, ezt már nem visszük haza"....! Először nem értettem, aztán megértettem azt a részletét, hogy a lovat már nem én fogom azután lovagolni, azaz ott marad Halason. Aztán később Németországban teljesen más szemléletet tanultam, nevezetesen azt, hogy egy hivatásos lovasnak az a dolga, hogy képezze a lovait, amiket alkalomadtán értékesítenek, majd kap egy másikat helyette, amit szintén képezhet és szintúgy értékesítve lesz. Most már tudom, ez a dolgom...! Csakhogy, Németországban előre megmondták, hogy mi a feladat, illetve amikor eladták, általában szóltak hozzád néhány elismerő szót, ami tovább motiválta az embert, hogy van értelme annak, amit csinál, ergo képes a saját bérénél többet produkálni, értéke van a munkájának. Nos, Sáriban ez nem volt szokás, bár egyébként is egy olyan országos jelenségről volt szó, minek keretében, a kiemelt klubok kiemelt lovasai kapták meg az ország összes tehetséges fiatal lovát. Ennek ellenére szerencsésnek mondom magam, hiszen a Királynővel nyertem életemben először magasugratást (175 cm), vele indultam és lettem rögtön harmadik 140 cm-en, illetve szintén vele kóstoltam bele először a 150 cm-be is. Meghatározója volt pályafutásomnak, úgy mint még sok más embernek is, mivel Halason később ifiló lett, sok 130-140 cm-es pályát nyert sok lovassal, illetve később a Varga Balázst is kiszolgálta még, aki gondolom szintén sokat kaphatott tőle. Ha lenne Magyarországon "Lovak Pantheonja", ott lenne a helye a lakói között.....!