Sokan nem hisznek benne, viszont nekem bizonyítékom van rá, hogy működik. Akkoriban történt, amikor már vagy másfél, két éve járhattam a Petheő Ákoshoz Kiskunfélegyházára, akiknél úgy kezdődött a karrierem, hogy a Géza, - minden tiltakozásom ellenére - megvette tőlünk a Sunyit (becsületes nevén Galiba), ám volt egy olyan kikötése, hogy onnantól kezdve, heti két alkalommal lejárok az Ákost tréningezni. Miután tele voltunk jobbnál jobb ajánlatokkal, illetve dúskáltunk a pénzben, elfogadtam a Géza ajánlatát. Ugyanebben az időszakban, kaptam Mohácsról, a Hengl Janitól is egy "tisztességtelen" ajánlatot, amit hosszas rágódás után, mintegy tíz másodperc múlva el is fogadtam. Az életünket mentette meg, de azért pókerezni mi is szerettünk, s előtte kicsit még el akartuk játszani a nagymenőt. Mohácson négy edzést tartottam minden héten, ezt úgy igazítottuk, hogy ne ütközzön az Ákos edzésével. A történet megértéséhez még azt is tudni kell, hogy az Ákos ebben az időben volt körülbelül 11-12 éves, és pont olyan korán érő gyerek volt mint én voltam annak idején (a hangom is csak azután kezdett el mutálni, miután az András Gabival rendszeresen fogyasztottunk a család keményebb ágából származó, nyolcvan fokos narancspálinkából....hihihi...), úgyhogy félelmetes termetűre nőtte ki magát, volt vagy 120 centi a vastag talpú csizmában. A nyeregszárnyról nem ért le a lába, a kengyelszíjon mindig kellett vagy ötvenkettőt tekerni, amikor utánam ült fel a lóra, mivelhogy ugye Sunyilovon rendszeresen kellett beállításokat végezni, tudniillik az Ákosnál egy idő után elállítódott. Így ment ez mindig míg a gyerek meg nem erősödött. Eljött az az idő is, hogy vizesárkot kellett ugraniuk versenyen, s a demokrácia jegyében Sunyi is azt gondolta, hogy van szavazati joga, amivel nem is lett volna probléma, ha a szavazáskor ő is az igenre szavazott volna, már amikor arról kellett dönteniük, hogy megugorják a vizesárkot, vagy inkább mégse... Na, következő héten már Géza kiásott egy félelmetes vizesárkot, vízzel feltöltve, és én pedig elvégeztem rajta a szükséges beállításokat, majd felült Ákos, és ment minden mint a karikacsapás. Másnap este Mohácson tartottam edzést, amikor egyszer csak csörög a telefonom. Géza volt a vonal másik végén, és elmondta, hogy a sikeren felbuzdulva éppen most próbálkoztak a vizesárok ugratással, ám Sunyiló váltig állítja, hogy neki felmentése van vizesárokugratásból..... Hát most mi tévők legyenek....?! Gézám, itt már csak Isten segíthet...! Fel kell ülnöd a lóra, meg kell bérmálnod, azaz kézrátétellel kell közvetítened a Szentlélek üzenetét a Sunyi felé...! Az pedig, ha a szertartás közben van a kezedben egy pálca is, tapasztalataim szerint rendkívüli módon sokszorozza meg a ló hitét abban, hogy az Ákosnak is van jogosítványa "vízi átkelések" esetére ....! Amint véget ért a szertartás, Ákos felül, és kipróbálja, hogy átment e az üzenet...!Ebben maradtunk, Géza letette a telefont és felült a Sunyira, én pedig tovább folytattam az edzést Mohácson. Egy idő múlva megint csörög a telefon, Géza hívott hogy a szertartás alatt minden rendben volt, de az Ákossal csak nem ugorja a vizet. Hát Gézám az a helyzet, hogy megint neked kell felülnöd, és elölről kezdeni az egészet, majd ismét Ákosnak kell tesztelni a lovat, viszont ha félremegy az Ákossal, ő ne próbálkozzon megint, hanem rögtön neked kell visszaülnöd egészen addig, amíg a Sunyi meg nem érti vizesárok ugratás szentségét. A beszélgetés után ismét ment mindenki a dolgára, Géza lovagolni a Sunyilovat, én tartottam tovább az edzést. Ekkor lehetett délután öt óra. Mohácson az edzések kilenc óráig is eltartottak, különösen amikor játszottunk a végén. Ez alkalommal is már kilenc óra felé jártunk, mikor ismét csörgött a telefon. Géza volt az, és elmondta, hogy egészen eddig azt csinálták amit mondtam. A Sunyi vele már becsukott szemmel is ugrotta a vizet hátrafelé szaltózva, de az Ákossal mégis félrement. Így hát betartva az utasítást egészen addig amíg a Sunyi bele nem nyugodott hogy az Ákossal is meg kell ugornia a vizet, csak cserélgettek, már az Ákos kengyelét sem állították át csak felült megugrotta a vizet, aztán jött Ákos, és így tovább, egészen addig, amíg a Sunyi megunta, és át nem ment az Ákossal is a vízen....És ez eddig tartott, mondta Géza...! Gratuláltam neki a kitartásához, és elköszöntünk...! Sunyi soha többet nem ment félre a víznél az Ákossal.

Na, ekkora volt Ákos akkoriban...hihihi.....!