Ha most azt gondolod észt fogok osztani, akkor  lapozz egy olyan oldalra ahol sok van belőle...! Ne aggódj találsz bőven....! Nyilván ebből már ki is találtad, hogy ez nem az a fórum ahol megtanulsz lovagolni, és én is csupán arra vállalkozom, hogy azt leírjam, miképpen viszonyultam a címben szereplő kifejezéshez. Azt is vedd alapul, hogy egy olyan ugrólovas írja ezeket a sorokat, aki olyan korban nőtt fel, ahol a díjlovaglás nem tartozott a népszerű lovas ágazatok közé. Emlékszem, egyszer a nyolcvanas évek elején beugrottam a Hidász utcába, az akkori "nagyok" kint lovagoltak, s az Ákos Ajtony csinált egy ugrásváltást valamelyik lovával..... Na, lett is nagy ováció a többiek között, fél órán keresztül azzal ugratták, hogy ez után az Ajtony nyilván már csak díjlovaglásban fog indulni, mert megijedhetett a magasságtól....Később Németországban szembesültem vele, hogy az ugrásváltás még a hobbilovasok köreiben is a kötelező menetfelszerelés részét képezi, nálunk meg ha elvétve is, de akadtak olyan lovasok is akik még azt sem tudták melyik kézre vágtáznak, vagy pedig mindig le kellett nézniük, hogy lássák melyik kézre ugratták be a jószágot. Gyakran jártam versenyekre is, hogy kikémleljem a nagyok titkait, leginkább a verseny előtti nap lovaglásait kísértem figyelemmel, s aztán az ott látottakat próbáltam átültetni a gyakorlatba. Ilyen volt például a hajlítás is, amiről tudtam, hogy létezik, de hogy mi haszna lehet arra az istennek sem tudtam rájönni. Ha kérdeztem felőle, mindig olyan tudományos magyarázatokat kaptam, hogy abból egy kukkot sem értettem, viszont ha tovább kérdezősködöm akkor kiderült volna, hogy csont hülye vagyok, ezért aztán hevesen bólogattam, meg "aháztam" mint aki minden betűjét érti a magyarázatnak, néha még máshol hallott betanult frázisokkal hozzá is szóltam, megőrizvén a látszatot, azaz "nem hülye vagyok, csak tapasztalatlan"....! Az egyik ilyen versenyen látom, hogy egy külföldi csákó tépi ám a ló fejét jobbra balra. A mellettem ülő ismeretlen szakértők kommentárjaiból kiderítettem, hogy "ezt a hajlítgatást azért csinálja, hogy ellazuljon a ló".....! Na, legközelebb mindjárt ki is próbáltam, és bár ha valaki látta volna biztos lever a lóról karikással, mégis én úgy éreztem, hogy a ló kurvára ellazult tőle....Így utólag talán azért mert jojóztak a szemei, elszédülhetett, és bárgyú vigyorral a pofáján hagyta, hogy azt csináljak vele amit akarok. Később  jóindulatú kollégák  felvilágosítottak, hogy  amit én csinálok az a fogreszelésnek egy elég kuriózus módja, és ha elvégezném még hozzá az állatorvosi egyetemet, valószínűleg világhírre tennék szert. Végül is a szerénységem győzött, csupán ezért nem végeztem el az egyetemet....hihihi....Aztán amikor a '85-ös tenyészen találkoztam Bartha Laci bácsival, minden megváltozott. Az öreg minden kerteskői telivérről jegyzetet készített. Én a Nádcukor nevű Seebirk apaságú fekete telivért üldöztem a pályán elég jó eredménnyel, - ami úgy pályánként átlag hat fát jelentett - így szerepeltem Laci bácsi jegyzeteiben. Miután illedelmesen szóba elegyedtem vele, s látta őszinte érdeklődésemet, tapintatosan felvilágosított, hogy látja, van bennem kurázsi, az ilyen emberekre nagy szükség volt annak idején a végeken, de ő az én helyemben lépést tartana a korral, és elkezdene idomítani. Talán első lépésként próbáljam meg a "vállat be" gyakorlatot, mivel szerinte az az alapja mindennek, és hosszasan magyarázta, mit hogyan kell előkészíteni végrehajtani. Annyira életszerűen mondta el az "ÖREG" (csupa nagy betűvel) az egészet, hogy amikor otthon próbálkoztam, azonnali apró sikereket könyvelhettem el. Persze Ő hozzáfűzte, hogy apró lépésekkel haladjak, és csak akkor lépjek tovább ha már mennek a dolgok. Később minden találkozásunk alkalmával megbeszéltük a problémákat és ő annak ellenére, hogy tulajdonképpen semmi közünk nem volt egymáshoz, türelmesen segített, és szívesen magyarázott. Évekkel később már Sáripusztán 1990-ben, bár technikailag jól ki tudtam vitelezni a gyakorlatot, még nem láttam át a jelentőségét. Nagy előrelépés volt ebben, amikor a "Steve" ellátogatott hozzánk egy egész hétvégére, felült a lovainkra és sokat magyarázott. Ez után tudtam csak tudatosan szárra állítani a lovat, és érezni amint megmozdul a háta. Meg is kaptam a magamét a legközelebbi területin, mert mindenkinek feltűnt, hogy a lovaim úgy mennek mintha a díjlovagló OB.-ra melegítenék. Hallgathattam amint azzal ugrattak, hogy "A Panyi mostantól nyugodtabb életre vágyik, ezért elkezdett díjlovagolni"....hihihi...! Válaszul megnyertem az az évi területi bajnokság nehéz kategóriájának döntőjét....hihihi...! Ismét eltelt néhány év, már meglehetősen jól és eredményesen idomítottam, tanítottam csikókat, illetve sok olyan lóval is tudtam eredményt produkálni, ami másnak esetenként problémát okozott. Ennek ellenére még mindig nem láttam át, a "vállat be" jelentőségét. Erre akkor került sor, amikor elkezdtem gyerekekkel foglalkozni. A magam módján építettem fel az edzéseket, és nagyon fontosnak találtam, hogy a gyerek képes legyen egyenesen ráfordulni az ugrásra, és merőlegesen a közepére, pontosan érkezzen az elugrási ponthoz. Beálltam szembe az ugrással középre, és figyeltem, hol fordulnak. Észrevettem, hogy kivétel nélkül mindenki srégen érkezik az ugráshoz mindkét kézről, ami egy szóló ugrás esetében még nem is lenne baj, viszont ha van mögötte bármilyen távolságra egy másik ugrás is, akkor már korrigálnia kellett az irányon, s ez megmutatkozott a távolságon is, tehát ahhoz hogy jól érjen oda a következőhöz hozzá kellett lovagolnia, s minél magasabb volt az ugrás, annál nagyobb lett az esélye annak, hogy a következő ugrást nem fogja tisztán ugrani. Érdekes módon amikor szóltam nekik, mindenki állította, hogy egyenesen jött, s csak akkor hitték el amikor odaállítottam valakit ahol valójában fordultak. Akkor aztán nagyot csodálkoztak, hogy "pedig föntről teljesen egyenesnek tűnt"....! Beletelt egy kis időbe mire rájöttem az okára, de ehhez kellett a Harry is, akit még ebben az időben lovagoltam. A hat éves lovak championátusában indultam vele, és első nap a várakozásaimmal ellentétben hármat ütöttem. Szinte sehova sem értem oda jó távolságra, olyan voltam mint egy igazi vakegér. Másnap már nem volt mit veszítenem, ezért kivittem egy délutáni tréningre, hátha megfejthetem a titkát, s nagy nehezen rájöttem, hogy az indítás pillanatában alig észrevehetően kidobta a vállát balra, amivel mindjárt megtörte a lendületet is, és a vállán elindult balra. Ezen az apróságon múlt minden, s mihelyt diagnosztizáltam a bajt, már a gyógyulás útját is ismertem olyannyira, hogy a másnapi számot meg is nyertem vele. Ezzel együtt, megértettem annak a jelentőségét, amit éppen húsz évvel azelőtt, éppen Kiskunhalason, Bartha Laci bácsi mondott nekem, hogy jól tanuljam meg a "vállat be" gyakorlatot, mert az az alapja mindennek. Kár, hogy ezt már nem tudtam megköszönni neki....! Innentől kezdve már tudtam azt is, miért jönnek a gyerekek akaratlanul is srégen az ugrásra, tudniillik amikor a ló eltolja valamerre a vállát, ezzel egy időben a farát az ellenkező irányba tolva keresztbe áll, s ez olyan finom mozdulatot jelent, hogy a lovas szinte észre sem veszi, kívülről pedig alig lehet valamit látni belőle. A későbbiekben már arra kellett csupán ügyelni, hogy a gyerekek a "vállat be" illetve a "farat be" gyakorlatot minden jármódban, a lehető legprecízebben hajtsák végre. Ha ezt a kettőt tudja a lovad, onnantól kezdve olyan távolságot lovagolsz amilyet akarsz, olyan tempóban amilyenben akarod. Ezen múlik az is, hogy tudsz e szűk fordulóból előre lovagolni, hiszen előre lovagolni csak az egyenes lovat lehet, ezt pedig ezzel a gyakorlattal tudod elérni, hiszen a fordulóban a lónak az ívre hajolva, a külső szárat tartva kell maradnia. Ezt gondolom én harminc évvel azután, hogy Laci bácsi elárulta nekem a "tuttit", bár akkor még álmomban sem gondoltam volna, hogy ez lesz számomra a "Bölcsek Köve".

Harry a maga módján segített megfejteni a "vállat be" titkát......!

Tájfun különösen érzékeny volt az egyenességre, csak úgy lehetett tempóban tartani, ha végig ügyeltem rá, s ez érvényes volt az ugrások fölött és között is....A kép a hármas végén készült....

A kép a hármasugrás utáni fordulót mutatja. Mindig kínosan kellett ügyelnem rá, hogy ne engedje el a külső kezemet....

 Itt pedig a hármast követő meredek látható......