A neve után azt hihetnők, hímnemű egyedről van szó, ám Szilason mindig élen jártak az úri ravaszságokkal, és cseles módon a Huba nevet adták az újszülött sárga kancacsikónak, aki egy "baleset" folytán fogant. Később a névadó szülők azzal védekeztek, hogy sötétbe még a p...a is f...nak látszik. Bár az apját ismerték ugyan, de ez a Markos Laci bácsit nem hatotta meg, így a papírján az apai oldal ismeretlen maradt, szóval "zabigyerek" volt. Hubának nehéz gyerekkora volt, az anyja egyedül nevelte, az apja nem fizetett gyerektartást, viszont nagy akarattal volt megáldva, és kemény munkával felküzdötte magát egészen a "jó, megbízható ifiló" kategóriáig. Amikor öregebb korára már gyakran gyötörte sántaság, letették a ménesre és befedeztették. Akkor még nem üldözték a szakemberek az ismeretlen származású lovakat, azt mondták, hogy nem a papír csinálja a lovat, hanem a ló a papírt. Így aztán minden ló kapott lehetőséget, amit emlékeim szerint ki is használtak. Később ha a ménesen kipihente magát, egy-egy versenyre még kivették a ménesből az ifiknek. Huba pedig tette a dolgát hűségesen. Abban az időben még a közeli versenyekre, lóháton baktattunk át, lovaskocsival hoztuk a felszerelést, takarmányt magunkkal. Így volt ez 1985 augusztus végén  is, "gyalog" mentünk át Sáriba, az utolsó területi fordulóra. Huba alatt ott volt a csikója is. Le is zajlott szépen a területi, részemről az eredményeim felsorolását nem a szerénységem nem teszi lehetővé, hanem az az egyszerű tény, hogy nem rendelkeztem velük, ha csak azt nem számítom, hogy ezen a versenyen egyszer sem estem le. No, a verseny végén pakolunk hazafelé, hát kiderült, hogy valaki disszidált, és egy lovassal kevesebb van a kelleténél. Mit volt mit tenni, megbíztam fiatal feleségemet a feladattal, hogy a Hubát haza kormányozza. Gondoltuk a ló már úgy is fáradt, nem fog csinálni semmit. Szóval akkor még rendelkeztem azzal az igazi, tiszta amatőr gondolkodásmóddal, amit később a tapasztalatok gyökeresen kiirtottak belőlem. Ballagunk szépen hazafelé, közben meg dombra fel, dombról le. Egyszer csak jön egy kis árokpart, aminek a Huba megpróbált elugrani. Anya azonban vadul kapaszkodott a szárba, így  Huba félúton elakadt, mint ahogyan Anya is a szár végén. A ló felcsapta a fejét, épp abban a pillanatban, amikor Anya már szépen elkezdet volna orbitális pályára állni, de Huba feje búbja megakadályozta benne, mivel éppen "belenézett" a jobb szemével. Szó ami szó, a kiütés elmaradt, ezzel a kis segítséggel Anya a nyeregben maradt, ám estére már olyan szép kövér monoklit növesztett a jobb szeme alá, hogy azt még Mike Tyson is megirigyelhette volna. Nem is lett volna a dolog kellemetlen, ha Anya nem éppen a szilasi iskolában tanított volna, és nem éppen másnap reggel lett volna a tanévnyitó. Így aztán még az a hatalmas napszemüveg amit Anya viselt, sem tudott megmenteni attól, hogy a szilasiak ne tudják meg az igazságot, vagyis, hogy a ..."Panyi iszik, és veri az asszonyt....!"