A pályára belovagolva, igyekeztem felvenni a tervezett tempót amilyen gyorsan csak lehetett. Amennyiben volt rá lehetőség csináltam egy két kört az ugrások között, hogy módja legyen a lónak hozzászokni a környezethez. Olyan ugrás előtt álltam meg köszönni, amiről úgy gondoltam, esetleg megnézheti. Ha ilyenkor éreztem, hogy nyújtaná az orrát, hagytam neki megszagolni. Törekedtem a csőlátásra, hogy minden egyebet kizárhassak a tudatomból az ugrásokon kívül. Az érkezési fázisban már a következő ugrásra koncentráltam, nehogy a manók leb.....nak, hogy nincs kép a monitorjukon. Le nem vettem a szemem róla, még ha százan biztattak volna az ellenkezőjére akkor sem...hihihi...!