A folyó amelyen haladtunk meglehetősen szeszélyes. Örvények, sodrások vízesések tarkítják. Olykor kikötünk, társra lelünk s együtt evezünk tovább. Amikor átszállni voltam kénytelen egy másik csónakba, az nem szegte  kedvünket, szorosan egymás mellett eveztünk tovább, vigyázva nehogy szem elől tévesszük a másikat. Idővel azonban egyre biztosabbak lettünk magunkban, és már nem vigyáztunk annyira. Egyik éjszaka hatalmas köd szállt a folyóra, s mikor felébredtem, kétségbeesetten kiabálni kezdtem. Válaszoltatok, hogy ne aggódjak nem sokára felszáll a köd. A köd azonban makacsul tartotta magát, s felfelé a folyón jól vitte a hangot, viszont lefelé egyre rosszabbul. Ti azt hittétek, hogy még közel vagyok, miközben én már alig hallottam a válaszaitokat. Aztán felszállt a köd, s messze az óceánon találtam magam egyedül. Csend volt, a végtelen horizonton semmit sem lehetett látni. Magamra maradtam. Nem hallottam többé a hangotokat......