A Füles egy pej kanca volt, és gazdája azzal a szándékkal hagyta nálunk, hogy ha szerény anyagi keretek között lehetséges akkor kicsit felújíthatnánk a lovat. Ha azonban mindenből újat kéne bele rakni, akkor hagyjuk a fenébe, mert annyi pénzért már kap egy újat is a Tescoban. Toma vezette a "Füles-projectet", és meg kell mondjam mesteri munkát végzett, hiszen a szerény anyagi keretek ellenére is sikerült Fülest újjá varázsolnia. Új memóriát kapott sőt, ezt még megtoldotta egy külső memória egységgel is. Kívülről kicsit kiglettelte, lecsiszolta újra fényezte, új felniket kapott elöl hátul. A memóriáját újra programozta, szóval fel volt tuningolva rendesen. Tomával már ment tűzön vízen keresztül, és ugrott is egy méterig (Azért csak egy méterig, mert ennyire volt  keret). Nem tudtuk azonban mi történne "felhasználó váltás" esetén, vagy éppen ha lecsatlakoztatjuk a külső memóriát...!? Működik-e akkor is ha csupán a saját memóriaegységére számíthat. Kimentünk hát terepre és Lacika lett megbízva a feladattal, hogy tesztelje az új "verdát". Ment is minden mint a karikacsapás, semmi gond nem volt vele, mígnem odaértünk a "mélybeugróhoz". Ez egy jó két méter magas homokos löszfal volt, amin lejönni minden lovunknak a kötelező menetfelszereléshez tartozott, és Füles is több alkalommal abszolválta már előtte, minden gond nélkül. Tulajdonképpen ha jól engedted oda a lovat. akkor "letoporgott" az elejével egy darabig, aztán meg ugrott egy kisebbet, s már lenn is volt. No, mentünk sorban lefelé, aki leért megvárta a többit. Lacika maradt utoljára a Fülessel, de az istennek sem akaródzott nekivágnia, mert mint mondta, "mit csináljak, fosik a ló"!?  Lacikáért a Toma tartozott felelősséggel, mivel ő szelídítette meg, s próbálta biztatni először csak finoman. Ezzel nem ment semmire, ezért aztán  mérgesen rákiabált. Irgum burgum, szedte vette teremtette, hogy azt a leborult vödörfülit, ( Hú, Toma ilyeneket már csak akkor mondott ha nagyon mérges volt !) hát rúgjál már bele egy kicsit, és engedd el a fejét ha azt akarod, hogy lejöjjön...! Nos kérem szépen, hogy Lacikának volt vér a pucájában, arra a következő percek több bizonyítékot is szolgáltattak gyorsan egymás után. Azt még tudni kell, hogy Lacikának 50+-os lába volt, és ha a cipőbolt környékén meglátták rögtön bombariadót jelentettek saját maguk ellen, vagy pedig névtelenül magukra hívták az APEH-et, hogy milliárdos adócsalás címen tételes könyvvizsgálatot tartani szíveskedjenek. A lábszárvédője is akkora volt mint két kályhacső. Tehát ott tartottunk, hogy Lacika finoman ráhelyezte a kályhacsöveket az 50+-os atombombákkal együtt a Füles oldalára, amitől Fülesnek hirtelenjében mehetnékje támadt, és a "toporgásos lecsúszás" részt kihagyva a fogatókönyvből, rögtön az ugrás mellett döntött, s kecsesen felszökkent a levegőbe. Jó színész révén  azt is észlelte, hogy Lacika elfelejtette a szövegét, tudniillik a súgó már csaknem kiabálta, hogy szárat adni...!----Szárat adni....! Füles ezt úgy oldotta meg, hogy adott magának szárat Lacikával együtt, s a közönség mindezt észre sem vette volna, ha Lacika úgy a sztratoszféra magasságában le nem vált volna az orbitális egységről. Ekkor engedélyt kért a toronytól, hogy megkezdhesse az önálló ereszkedést, s felkészüljön a manuális landoláshoz, amit kötelékben hajtottak végre, a Füles által vezérelt anyahajó vezetésével. A versenyt Füles nyerte, ő landolt először négy lábra, de mivel a stílusa hagyott még maga után kívánni valót nem adtunk neki tízest. Ezután landolt Lacika a hátára, s tőle már nem lehetett megtagadni a maximális pontszámot. A lovak megroggyantak amint földet ért. Bevallom kissé aggódtam, mert tudomásom szerint ebben a formájában még sehol a világon nem mutatták be ezt a mutatványt háló nélkül. De amint mondtam Lacikának volt vér a pucájában, s ez látszott az arcán is, hiszen hófehér volt. Ebből mi arra következtettünk a Tomával, hogy azért nem volt vér a fejében, mert mindet a pucájába összpontosította, hiszen ott volt rá szükség.  Figyeld meg, ha valaki rosszul van és ez látszik is rajta, akkor az emberek mindig megkérdezik tőle, hogy jól van-e, holott látszik rajta az ellenkezője. Mi sem akartunk kilógni a sorból, ezért megkérdeztük. Lacika éppen nem volt abban a helyzetben, hogy válaszolni tudott volna, hiszen a tudomány mai állása szerint a hangképzéshez levegőre van szükség, amivel ő éppen nem nagyon rendelkezett. Ennek ellenére megpróbált válaszolni, de csupán egy olyasféle hang hagyta el a száját mint amikor a felfújt lufiból úgy engedik ki a levegőt, hogy széthúzzák a száját. Miután segítettünk neki levegőt venni a helyzet sokat javult, mert innentől kezdve kb. egy félóráig  ő volt Mikrobi magyar hangja, a gyerekek legnagyobb örömére. A Füles később a mohácsi Pegazus lovardába került, és azt  állítják egyesek, hogy hideg téli estéken a lobogó kandalló mellett szokta elmesélni ezt a történetet, miután rágyújtott hosszú görbeszárú pipájára....