......, hogy a palacsintasütés ilyen nehéz fizikai munka. Azért elmondom a receptet, és a technológiát, mert az sem mindegy. Először is nem kell bajlódni tejjel meg egyéb hülyeségekkel, hanem csak liszt meg víz. Egyszerűségben rejlik a nagyszerűség. Ha netán elsőre sikerülne csirizt (régen ragasztónak használták) készítened nem kell elkeseredni, majd megragasztod vele a szék lábát. Amennyiben leragadna az első, vágjál ostoba képet hozzá, miközben elmormolod a következő varázsigét : "- Hogy azt a ......a .....tt jó édes ......t ......d volna meg !" Elképzelhető, hogy keményebb esettel állsz szemben, akkor viszont vágd földhöz a sapkádat is, és ugráljál rajta páros lábbal, arccal kelet felé. És ha még ez sem segítene, akkor adjál hozzá több lisztet. Lehet krumplis változatot is csinálni amibe még egy kicsi fokhagymát is teszek, hogy elriasszam a vámpírokat, a tetejét meg megszórom melegen sajttal. Ja, és ami még nagyon fontos, hogy az első három után csinálni kell 100-100 fekvőtámaszt, majd minden további után 50-et. Ez azért fontos, mert ettől esik jól a palacsinta....hihihi...Én ma tizenhatot sütöttem, és ez a mai szöveges házi feladatod...hihihi...!